Katarina Sarić *** (Ako te…) – *** (Ha még…)

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. –

***
 
Ako te ikad više ugledam –
nek to bude presedan
vrijedan glavne scene nekog istorijskog
blok-bastera
ili vesterna
na kraju pješčanog grada
bilo koji situacijski kontekst
ovdje i sada
mirna šetnja građanski protest
samo nek ne bude čisti prud
i onaj strašni sud pred kojim sam se smela
zatečena naivna
kao iz Puškinove poeme kakve ispala
očiju širih od plavetnila Baltika
 
Ako se ikad više digne ova flota potopljena
bijela zastava izbušena
zaliječena rana:
nek to bude na otvorenom moru
s punim jedrima! –
neka to bude viteški frontalno i slobodno
da odigramo na fer-plej
a ne onaj prokleti displej
i staklo od kojeg pucaju zjenice
– pa kud koji mili moji after-parti
da ne bude uzalud sav trud građenja kula u vazduhu
gađenja pred svima koji ne nose ni vlas tvoje kose
i ne gledaju me kao da me gutaju
kao da u zemlju propadam oslobođena teže
griže savjesti –
za sto dana žalosti
jedan opjevan vatromet pa i na kijamet –
šta bi me bilo briga za vrijeme i trivijalne teme
– muko moja pređi na drugoga –
tamo gdje su svi zvuci isti i svi strašno zvuče
gdje svršavaju simfonijski orkestri na ulice
a piskutave žice pune sale –
gdje male su velike lažne prave
tamo gdje od tebe napravila sam remek-djelo svog života
kakva megalomanija! onanija!
divota i strahota –
i kako još grebe i zebe postavka u mojoj glavi tvojih rezbarija
 
Samo da te još jednom vidim i skinem do ispod kože
pa neka me nalože
i na lomaču
nabiju na draču –
ni pišljiva boba spram tebe iko
 
Samo da te još jednom vidim netaknuta
i na peti se okrenem
pa za tobom pljunem –
da me još jednom baciš psino u vjetar – al’ u leđa ovog puta!
 
Izvor: https://strane.ba/katarina-saric-poezija/
 
 
***
 
Ha még egyáltalán találkozunk –
legyen precedens
holmi történelmi
blocbuster
vagy western film legfontosabb jelenetéhez hasonló
egy homokos város szélén
bármilyen helyzettel összefüggésben
itt és most
nyugodt séta polgári tiltakozás
csak ne legyen banális vízpart
vagy az a riasztó bíróság mely előtt
gyermetegen álltam
mint Puskin poémájában Baltikum kékségétől megigézve
tágra nyitott szemmel
 
Ha ez az elsüllyesztett flotta
átlőtt fehér zászló
begyógyult seb egyszer még feláll:
legyen a nyílt tengeren
nyitott vitorlákkal! –
legyen szemtől-szembe és szabadon
tiszta eszközökkel játsszunk
ne azzal az átkozott kijelzővel
és üveggel ezektől reped a pupilla
– hát kedveseim buli-után ki merre lát
hogy a légvárépítésbe vetett igyekezet
a hajadat nem viselők előtti utálkozás ne vesszen kárba
és ne nézzenek úgy mintha nyelnének
mintha a lelkiismeret-furdalás súlyától szabadulva
a földbe süppednék –
száz nap gyászért
egy tűzijáték na meg egy végítélet –
az időjárással elnyűtt kérdésekkel  miért is törődnék  
– vállalja más a bonyodalmat –
ott ahol a hangok azonosak és vészjóslóak
ahol a szimfonikus zenekarok az utcára kerülnek
a visító húrok meg termeket töltenek –
ahol nagy hazugságokat törpék gyártanak
ahol belőled életem remekművét készítettem
micsoda megalománia! onánia!
gyönyör és borzalom –
és faragványaid tárlata fejemben még egyre karmol és karcol
 
Csak még egyszer lássalak hogy bőrödet is lehúzzam
ám legyen tegyenek  
máglyára
húzzanak karóba –
semmiség ahhoz képest amit tőled kaptam
 
Csak még egyszer egészben lássalak
hogy sarkon forduljak
és utánad köpjek –
hogy még egyszer a csalfa szélbe dobj – de ezúttal háttal!
 
Fordította: Fehér Illés