Keresés ebben a blogban

2022. március 17., csütörtök

Dušan Savić Gotova stvar – Kész tény

 

Dušan Savić Banja Luka 21. avgust 1952. –

Gotova stvar
 
       Na ulaznim vratima oglašava se zvono. Zvonjava i nervozno kucanje ubrzo prelazi u žestoko udaranje. Ona zna ko lupa. Očekuje ih danima. Celu noć ne spava. Zidni časovnik pokazuje pet časova. Zaustavlja dah. Usnulog sina pritišće na grudi. Ne otvara. Pri svakom udarcu dete se trza. Nakratko nastaje mrtva tišina. Rukom prigušuje dečje disanje. Trenutni muk ne sluti na dobro. Odjednom, prolama se tresak. Izbijena vrata lupaju po patosu kao eksplozija granate. Ona vrisnu, zajeca sin. Laserske lampe osvetljavaju ih u mraku. Poslednji u grupi prispelih okreće prekidač. Prostor ispuni svetlost. U sobi pet policajaca i dva civila. Kao da je potraga za drogom.
       – Gospođo J. M., dužnost mi je da vam uručim sudsko rešenje koje niste preuzeli lično. Dete je dodeljeno ocu. Ovde potpišite! – strogo službeno naređuje sudski izvršitelj. Pruža joj parče hartije.
       Žena uzmiče, jače privija dete na grudi, ne potpisuje. Ne želi da čuje nikakvo objašnjenje. Zna kako je pripao ocu. Glavni policajac kreće na mig sudskog izvršitelja. Pokušava da joj uzme dete. Grudi joj se nadimaju i ispušta vrisak. Dete se zagrcnu od plača. Oprezno se povlači prema balkonskim vratima. Drugi uniformisani poslušnik je brži. Zaustavlja je. S naporom joj otimaju dete. Pritrčavaju ostali, hvataju ženu, zavrću joj ruke. Počinje žestoka borba. Raspomamljena, dobija neslućenu snagu. Udarci nogama sevaju po cevanicama mučitelja. Nekako se otrgnu i jurnu na dva otimača koji su, sa sinom, već u dvorištu. Policajci prsima zagrađuju dete i koračaju prema službenom vozilu. Očajnički pokušava da dohvati dete. Uspeva da ga zgrabi za nogu. Iz sobe istrčavaju ona trojica prethodno savladanih. Izbezumljenu majku ruše na zemlju. Dete spontano zabija policajcu zube u vrat. On vrisnu i popusti stisak njegove ruke. Dovoljno da mali ratnik izmigolji i potrči prema komšijskoj bašti. Nastaje opšti metež. Svi trče za detetom. Trči i sudski izvršitelj. Jedino onaj drugi, zagonetni civil, stoji nepomičan. Majka prva sustiže sina. Vešto ga grabi u trku. Možda bi i uspela da joj policijsko vozilo ne prepreči put. Ponovo je ruše na  zemlju zajedno  s prestravljenim  detetom. Sinčić urliče i uporno doziva majku. Nemoćna ispušta očajnički krik, kao jauk samrtnika. Dva policajca odjednom se povlače u stranu. Sigurno imaju decu. Ostala trojica su revnosni. Ne popuštaju ni za milimetar. Naredba mora da se izvrši bez pogovora. Sudski izvršitelj zapisuje u rokovnik kako majka odbija da potpiše zapisnik. Uplakanog dečkića guraju na zadnje sedište automobila. Kao kofer.
     Majka zanemi. Stoji na mestu kao zaleđena. Ne trepće.
     – Ovde se poštuju zakoni! zaurla ugriženi policajac i zalupi vrata policijskog vozila koje brzo nestaje iza okolnih kuća.
     Zagonetni, drugi civil ponizno otvara desna vrata prostornog Land Rovera i propušta sudskog izvršitelja. Ovaj polako seda, pokraj sedišta odlaže podeblju tašnu punu rešenja i nadmeno izgovara:
     – Gotova stvar! Agitata res!
     Vozač lagano zatvara vrata i trkom prelazi na drugu stranu. Službeno sudsko vozilo lagano napušta dvorište kuće obespravljene majke.
Dete ništa nisu pitali...
 

Kész tény
 
     Megszólal a bejárati csengő.  A csengetés és az ideges kopogtatás hamarosan kemény ütésváltássá változik. A nő tudja, ki dörömböl. Napok óta őket várja. Egész éjjel virraszt. A falióra öt órát jelez. Eláll a lélegzete. Alvó fiát magához szorítja. Ajtót nem nyit. A gyerek minden ütésre megrándul. Pillanatnyi halotti csend. Kezével a gyerek lélegzetét tompítja. A csend fenyegető. Egyszerre, robaj. A kitört ajtó robbanásszerűen csapódik a padlóra. A nő sikolt, a gyerek felzokog. A sötétben lézerlámpák világítanak. A csoport utolsó tagja a kapcsolót babrálja. Villanyt gyújtott. A szobában öt rendőr és két civil. Mintha drogot keresnének.
     – J. M. asszony, a bírósági végzést, amit nem akart átvenni, személyesen kell átadnom. A gyereket az apának ítélték. Itt írja alá! – utasítja szigorúan a bírósági végrehajtó. Darab papírt nyújt az asszonynak.
     Hátrál a nő, gyerekét szorosabban magához húzza, nem ír alá. Magyarázatot sem akar hallani. Tudja, hogyan került az apához. A rendőrfőnök a végrehajtó szemmozdulatára indul. El akarja venni a nőtől a gyereket. Mellkasa tágul, visít. A gyerek zokog. Óvatosan megy a balkon felé. A másik szófogadó egyenruhás gyorsabb. Megállítja a nőt. Erőszakkal veszik el tőle a gyereket. A többiek is odasietnek, lefogják a nőt, karját csavarják. Elkeseredett harc kezdődik. Felbőszülten hihetetlen energia szabadul fel benne. Lábával a kínzók sípcsontját rugdossa. Valahogy kiszabadította magát, a két rabló után veti magát, akik a gyerekkel együtt már az udvarban vannak. A rendőrök kordonnal fedik a gyereket és a hivatalos jármű felé mennek. Kétségbeesetten próbálja a gyereket elérni. A lábát sikerül megfogni. Megjelennek a szobában imént legyűrtek. Földre lökik a megtört anyát. A gyerek önkéntelenül harap a rendőr nyakába. Felüvöltött és szorítása enyhült. Elég volt ahhoz, hogy a kis harcos keze közül kicsússzon és a szomszéd kert felé szaladjon. Általános a zűrzavar. Mindenki a gyereke után szalad. A végrehajtó is. Csak az a másik, a rejtélyes civil áll mozdulatlanul. A gyereket az anya éri el. Futtában ügyesen kapja fel. Talán sikerrel is jár, ha a rendőrkocsi útját nem állja. A megriadt gyerekkel együtt ismét a földre teperik. Ordít a gyerek, egyre anyját szólítja. Az anya tehetetlenségében reményvesztett halandóként jajdul. A két rendőr visszakozik. Biztosan van gyerekük. A másik három kitartó. Jottányit sem engednek. A bírósági ítéletet végre kell hajtani. A végrehajtó felírja, az anya a jegyzőkönyv aláírását elutasítja. A síró gyereket a hátsó ülésre tuszkolják. Mint egy bőröndöt.
     Elnémul az anya. Dermedten áll. Nem pislant.
     – Itt tisztelik a törvényt! – ordítja a megmart rendőr. Becsapja a rendőr-kocsi ajtaját és eltűnnek a házak között.
     A titokzatos másik civil alázatosan nyitja ki a tágas  Land Rover ajtaját és beengedi a végrehajtót. Kényelmesen leül, az ülés mellé helyezi az aktákkal tele táskát és pöffeszkedve mondja:
     – Kész! – Agitata res!
     A vezető lassan becsukja az ajtót, szalad a másik oldalra. A hivatalos bírósági gépkocsi lassan hagyja el a jogfosztott anya udvarát. 
     A gyereket senki sem kérdezte.

 
Fordította: Fehér Illés      

Izvor: Dušan Savić: Glavnom ulicom, Gradska Biblioteka Karlo Bijelicki Sombor, 2019. str. 65-67.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése