|
Sreća
Gramofon je odavno izašao iz
mode, ali moj još uvek funkcioniše besprekorno. Preko trideset godina star, Dual CS-630Q. Prirodan zvuk koji proizvodi
milina je za uši. Nemerljivo s patvorinama današnje digitalizacije. Klasičnu muziku
slušam sredom i nedeljom. Redovno predveče. Gramofonske ploče uredno su složene.
Uvek uzimam prve dve. Bah i Betoven. Posle rituala čišćenja prašine, iglu spuštam
na Bahovu Tokatu i fugu u d-molu. Kod prvih tonova orgulja do kraja
utišavam televizor. Ne gasim ga. Čekam osamnaest časova. Vreme za austrijski loto.
Dok me snažno ispunjava čudesno Bahovo delo, či- stim i pripremam sledeću ploču.
Betovenovu Odu radosti. Za svaki slučaj.
Možda mi se posreći da zajedno s horom zapevam one divne Šilerove stihove.
Godinama ispunjavam samo dve kolone. Uvek
isti brojevi. Šest neparnih. Strpljiv sam. Slepo verujem, posetiće i mene sreća.
Mora! Evo, danas je moj dan. Sokolim se. Tokata je pri kraju. Krešendo. Žena se
ljuti. Misli da bacam novac uzalud. Viče da utišam gramofon. Ne obraćam pažnju.
Napetost raste. Još tridesetak sekundi. Kompozicija prelazi u četvoroglasnu fugu.
Bah je neprevaziđen majstor tonskog raspona. Baš u trenutku kada se spušta prva
kuglica. Pojačavam ton televizora. Trojka. Moj broj! Pa, sledeći drugi, treći...
Kod poslednjeg broja pritisak mi skače do ludih visina. Bubnja mi u glavi. Svih
šest brojeva su moji. Drhtavom rukom postavljam drugu ploču. Urlam:
– Radost krasi sve lepote...
– Diži se, ludače jedan!!!
– protresa me preneražena supruga, otimajući mi daljinski upravljavač iz ruke.
Prestrašen iskačem iz sna.
Televizor se raspada od glasnoće. Meni nepoznat hor peva Odu radosti. Žena pokušava
da ugasi televizor. Ne dozvoljava joj oslabljena baterija daljinskog. Uspeva tek
iz trećeg pokušaja. Tada shvatam šta se događa. Besan sam. I na nju i na san.
Zajedljivo primećujem:
– Pravi si majstor da nekom pokvariš sreću!
I to baš u trenutku dok izvlače šesticu.
– Sreća je kada je čovek zdravog uma! A
ne te tvoje opsesije. Sulude sanjarije o novcu – ljutito izgovara žena i gađa
me daljinskim.
Polako se pribiram. Žena je
u pravu. Novac je sluga varljivog bogatstva. Ćutim, ne želim glasno da priznam.
Zbunjeno se okrećem po sobi. Od danas više ne igram loto. Odluka je čvrsta i konačna.
Ipak, žao mi je što me probudila prerano.
Nisam otpevao do kraja.
|
A szerencse
Régen nem divat már a gramofon, de az enyém
még mindig tökéletesen működik. Több mint harminc éve szolgál, Dual CS-630Q. Hangja kellemes,
fülbemászó. A mai digitalizációs szerkentyűkkel nem mérhető. Szerdán és
vasárnap klasszikus zenét hallgatok. Általában esteledéskor. A
gramofonlemezeket renszerben tartom. Mindig az első kettőt hallgatom. Bach és
Beethoven. A rituális tisztítás után a tűt Bach D-mol toccata és fuga lemezére teszem. Az első taktusok után
lehalkítom a tv-t. Nem kapcsolom ki. Várom a tizennyolc órát. Az osztrák lotto
ideje. Míg Bach csodálatos művét élvezem, a következő lemezt készítem elő,
tisztítom. Beethoven Örömódáját.
Mindenesetre. Talán sikerül Schiller elragadó sorait a kórussal együtt elénekelnem.
Évek óta csak két oszlopot töltök ki. Mindig
ugyanazokat a számokat. Hat páratlant. Türelmes vagyok. Vakon hiszem, egyszer
rám mosolyog a szerencse. Biztosan! Na, eljött az a nap. Buzdítom magamat. A toccata
befejezés előtt. Crescendo. Feleségem dühös. Úgy gondolja, pénzkidobás. Kiált,
a gramofont halkítsam le. Rá se hederítek. Nő a feszültség. Még
harmincvalahány másodperc. A négyszólamú fuga következik. Bach a hangszerelés
utolérhetetlen mestere. Pont akkor, mikor az első golyó lepottyan.
Felerősítem a tv hangját. Hármas. Az én számom! Majd a második, a harmadik…
Vérnyomásom az utolsó számnál az egekbe szökik. Fülemben dobol. Mind a hat
szám az enyém. Remeghő kézzel teszem fel a második lemezt. Ordítom:
– Szent
öröm, te drága szép…
– Ébredj, te bolond!!! – kezemből a távírányítót
kivéve ráz megdöbbent feleségem.
Álomból riadva ugrok fel. A tv harsog.
Az Örömódát számomra ismeretlen kórus énekli. Feleségem megpróbálja
kikapcsolni. A távirányító legyengült eleme nem engedi. Csak harmadszorra jár
sikerrel. Akkor értettem meg, mi történik. Dühös vagyok. Asszonyra, álomra.
Gúnyosan mondom:
– Valaki
szerencséjét mesterien tudod elrontani! És pont a hatos kihúzásának
pillanatában.
– Szerencse, ha az ember észnél van! És
nem megszállott. Balga álmok a pénzről – mondja feleségem ingerülten és a
távirányítóval céloz.
Lassan magamhoz térek. Feleségemnek igaza
van. Csalfa gazdagság szolgája a pénz. Hallgatok, nem akarom bevallani.
Zavarodottan forgolódok a szobában. Mától többé nem lottózok. Elhatározásom
határozott, végleges. Mégis, sajnálom, hogy túl korán ébresztett.
Nem daloltam el végig.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése