Keresés ebben a blogban

2022. március 24., csütörtök

V. P. Želјa – Kívánság

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Želјa
 
Trebalo bi ostaviti grad
i ponovo otići u prirodu,
šipčiti nasipima kraj reke
celo bogovetno prepodne.
 
I
celo popodne,
do samog sumraka.
 
Gledati kako se oblaci sivo pomeraju,
kako vetar sagiba gole zimske krošnje.
Gledati kako se presijava crnica
i onda mrviti komadić zemlje
hladnim prstima.
 
Potom ići dalje,
do stabla na kojem si video
gatalinku, pre pola godine...
Do stabla na kojem su rasle
bukovače, i dalje, spustiti se do
puste rečne obale, pa sedeći na panju,
prebirati tok... dana.
 
Kao zrna pirinča,
privlačeći ih rukom sebi
i odbacivati od sebe,
u samo naoko
mudrom pokretu...
 

Kívánság
 
El kellene hagyni a várost
és ismét a természetbe menni,
a folyó mellett a töltésen bandukolni
egész istenadta délelőtt
 
És
egész délután,
sötétedésig.
 
Figyelni a szürke felhők mozgását,
a szélben a csupasz téli ágak hajladozását.
Figyelni, hogyan csillog a termőföld,
majd dermedt ujjakkal
egy rögöt szétmorzsolni.
 
Azután tovább menni,
addig a fáig, amelyen fél évvel ezelőtt
zöld levelibékát láttál…
A fáig, amelyen laskagombák
nőttek, és tovább, egészen
a folyópartig, ott egy tönkön ülve
a múló percek között… szemezgetni.
 
Rizsmagokként,
ujjal magunkhoz húzni,
utána eldobni,
látszólag bölcsen,
határozott mozdulattal…
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: На одморишту, Народна библиотека „Стеван Првовенчани“ Краљево, 2019. стр. 14.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése