Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Kettejükről szól - Gyere csak! - mondja a
komájának, ahogy az belép. Még be se lép, lába a levegőben. Láthatóan fontos a közölnivalója. Az is. - Álmomban színdarabot írtunk. Írtuk, illetve
benne is voltunk. Komája csak nézi, felhúzott bal
szemöldöke homlokán ragad. A kíváncsiságtól. - Azaz kettőnkről szólt a darab, nem volt készen,
folyamatosan írtuk. Komája megkockáztat itt egy kérdést: - Aztán miről szólt a darab? - Hát ez az. Arról szólt, hogy nem tudjuk, miről
szól. - Szóval nem volt kifejlete. Vadmalac folytatni akarta, de komája
áttért konkrétumokra: - Szedik fel a flasztert. Itt, az utca végén. Eltátja Vadmalac a száját: - Hát azt meg miért?
|
O njima dvojici – Dođi već! –
reče jaranu na samom ulazu. Još nije ni stupio unutra, noga mu u vazduhu visi. Očigledno nešto
važno želi saopštiti. Stvarno je važno. – U snu smo pozorišni komad pisali.
Pisali smo, ustvari i unutra smo bili. Jaran ga samo gleda, čudom se čudi obrve
su mu na čelo ostali. Zbog znatiželje. – Što smo pisali o nama smo pisali,
nismo završili, stalno smo pisali. Jaran u tom momentu usudio se upitati: – Pa o čemu govori ono napisano? – U tome je problem. Govori o tome da ne
znamo o čemu govori. – Znači nema završetka. Vepar je hteo nastaviti ali jaran nešto
konkretno tvrdio: – Razbijaju pločnik. Tu, na kraju
ulice. Vepar se začudio: – A to zbog kog đavola? Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#179
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése