Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
Bronz csokornyakkendő
Kedves Fernando, vagy nem is tudom, hogy szólítsalak. Szobrod
mellett ülök
a kávéházban a napon. Kissé merev. Épp rendel, lendül a
keze. Kalap, bajusz,
csokornyakkendő. Szemüvege otthon maradt. Cipője fényes,
a keze is. A sok
simogatástól. Én is kézbe veszem. Forró kézfogás, éget szinte.
A bronz milyen
forró tud lenni. Ide jártál kávézni, azért van itt bronz asztalnál
ülő szobrod.
Mellette üres szék. Ki mer leülni melléd? Turisták, akik
nem tudják, kis is
voltál. De hát ki tudhatná ezt? A meleg miatt nem kávét,
hanem sört rendelek,
egy pohárral neked is töltök. Tudom, avantgárd éned nevetne
csak magában.
Tudom, hogy vörösboros vagy. Mégis. Ülök még melletted
egy kicsit. Magyar
nyelvű könyved kiteszem közénk. Nem lapozgatja a szél,
szélcsend és utcazaj.
(Lisszabon, 2017
május vége)
Forrás: Jász
Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
Bronzana mašna
Dragi Fernando, ustvari ni ne znam kako da te oslovim.
Pored tvog kipa
u kafani na suncu sedim. Malo je ukočen. Baš ordinira,
ruka mu je u zamahu.
Šešir, brkovi, mašna. Naočale je kod kuće ostavio. Cipele
su sjajne, a i ruke. Od
mnoštva milovanja. I ja u ruke uzimam. Rukovanje je vruć,
skoro prži. Takva je
bronza, zna biti vruća. Tu si navraćao zato je tu tvoj pored
stola sedeći kip od
bronze. Pored je prazna stolica. Ko sme pored tebe sesti?
Turisti, koji ni ne znaju
ko si bio. Ali ko bi mogao to znati? Zbog vrućine ne kafu,
pivo naručujem,
čašu i tebi punim. Znam tvoja avantgardna duša samo bi se
u sebi smejala.
Znam, crno vino voliš. Ipak. Malo ću se pored tebe
zadržati. Tvoju knjigu
na mađarskom između nas stavljam. Vetar, zavetrina,
ulična buka ju ne lista.
(Lisabon,
koncem maja 2017.)
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése