Adrijana Marijanušić Subotica 29.
avgust 1970. –
|
Ima nekog koga nema
Imam te u
sećanjima koja blede
U prvom poljupcu
Uzdahu i seti…
Imam te kao sada
sede
Dok čekam da u nebo poleti
Paperjasti san obećanja
Da ćemo se vratiti…
Imam te u suzi
Patnji i praznini
Koju osećam kada
Mi se grudni koš raspada…
Imam te uvek za
sebe
Kada razbijena patim za
Ukradenim odjecima tišine
Tražeći tvoje linije na dlanu…
Imam te potpuno
obična
Razumna i hladna za sve oko sebe
Kada rešavam probleme i dileme
Ne svoje već tuđe…
Imam te u krvi,
u laži tvojoj
Posmatraš me sve luđe
Tražiš priznanje telepatski
Koje te je sludilo…
Imam te u dubini
Nikom je otkrila nisam
Crna je kao ponor
Gde vrište pagane duše…
Nemam te kada se
setim
Da si mi bio pokajanje
Iskušenje i kazna…
Tu se zaledi
osmeh i opomena
Zaborav, kao misao prazna
Da moramo dalje…
|
Létezik
valaki aki nem létezik
Halványodó emlékeimben létezel
Az első csókban
Sóhajban ürömben…
Mint most őszen létezel
Míg várom hogy visszatértünk
A pihekönnyű ígéret álma
Az égbe röppenjen…
Könnyeimben létezel
Gyötrelemben és ürességben
Melyet mellkasom
Szétesésekor érzek…
Számomra mindig létezel
Ahogy tenyeremen vonalaidat keresem
A lopott
csend visszhangjáért
Agyonhajszoltan sóhajtok…
Mindennapi
asszonyként őrizlek
Aki nem
saját mások
Ügyes-bajos
gondjait
Józanul
higgadtan megoldja…
Véremben
őrizlek engem az egyre
Zaklatottabbat
hazugságaidban méregetsz
Telepátiai bevallást követelsz
Attól aki téged őrületbe kergetett…
A mélyben őrizlek
Senkinek sem árultam el
Sötét mint a szakadék
Ahol pogány lelkek visítanak…
Nem létezel mikor felidézem
Voltál bűnbánat
Kísértés büntetés…
Itt megfagy a mosoly és a figyelmeztetés
A feledés üres gondolat
Tovább kell haladni…
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://ljiljanasarac.com/adrijana-marijanusic-slika-recima/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése