Adrijana Marijanušić Putnik – Az utas

 

Adrijana Marijanušić Subotica 29. avgust 1970. – 

Putnik   Još putujem kroz vreme Posmatram ljude i događaje Pamtim lica Imena zaboravljam Osetim emociju Otvorenost uma Prepoznajem patnju, bol Neuzvraćenu ljubav…   Još uvek znam da Nisam izgubila sebe Ni izvor sa kog ispijam Istinu i čuvam misli od Plitkosti i dušu od jednoumlja Rešila sam biti prijatelj Danima koji me zagrljajem prihvataju Leče moju gordost i predrasude   Primaš onoliko ljubavi Koliko možeš da pružiš Ni više Ni manje Samo te sa godinama Neke odluke manje bole Isto se vole pobede i promašaji   Sve je to put koji piše roman Ili kratke priče Svi tragači jedni na druge liče Poklanjaju dušu u očima …   Još putujem kroz vreme Neću prestati Jednom kada zastanem Zauvek ću nestati …

Az utas   Még utazom az időben. Figyelem az embereket, az eseményeket Az arcokat megjegyzem Neveket feledek Érzem a nyitott Elme érzelmeit Felismerem a szenvedést, a fájdalmat, A nem viszonzott szerelmet…   Még mindig tudom Önmagamat nem veszítettem el, A forrást sem melyből az igazságot Iszom, gondolataimat a szürkeségtől, Lelkemet az egyhangúságtól védem, Elhatároztam, az engem tárt karokkal váró, Büszkeségemet, előítéleteimet gyógyító Napok barátja leszek.   Annyi szerelmet kapsz, Amennyit képes vagy nyújtani, Se többet, Se kevesebbet, Csak évek múltán A döntések kevésbé fájnak, A győzelem és a kudarc egyaránt kedves.   Mindez regényt vagy rövid mesét Szövő csapás, A kutatók egymásra hasonlítanak, Lelküket nyújtják…   Még utazom az időben, Nem hagyom abba, Egyszer, ha megállok, Örökre eltűnök…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://ljiljanasarac.com/adrijana-marijanusic-slika-recima/

Adrijana Marijanušić Ima nekog koga nema – Létezik valaki aki nem létezik

Adrijana Marijanušić Subotica 29. avgust 1970. – 

Ima nekog koga nema   Imam te u sećanjima koja blede U prvom poljupcu Uzdahu i seti…   Imam te kao sada sede Dok čekam da u nebo poleti Paperjasti san obećanja Da ćemo se vratiti…   Imam te u suzi Patnji i praznini Koju osećam kada Mi se grudni koš raspada…   Imam te uvek za sebe Kada razbijena patim za Ukradenim odjecima tišine Tražeći tvoje linije na dlanu…   Imam te potpuno obična Razumna i hladna za sve oko sebe Kada rešavam probleme i dileme Ne svoje već tuđe…   Imam te u krvi, u laži tvojoj Posmatraš me sve luđe Tražiš priznanje telepatski Koje te je sludilo…   Imam te u dubini Nikom je otkrila nisam Crna je kao ponor Gde vrište pagane duše…   Nemam te kada se setim Da si mi bio pokajanje Iskušenje i kazna…   Tu se zaledi osmeh i opomena Zaborav, kao misao prazna Da moramo dalje…

Létezik valaki aki nem létezik   Halványodó emlékeimben létezel Az első csókban Sóhajban ürömben…   Mint most őszen létezel Míg várom hogy visszatértünk A pihekönnyű ígéret álma Az égbe röppenjen…   Könnyeimben létezel Gyötrelemben és ürességben Melyet mellkasom Szétesésekor érzek…   Számomra mindig létezel Ahogy tenyeremen vonalaidat keresem A lopott csend visszhangjáért Agyonhajszoltan sóhajtok…   Mindennapi asszonyként őrizlek Aki nem saját mások Ügyes-bajos gondjait Józanul higgadtan megoldja…   Véremben őrizlek engem az egyre Zaklatottabbat hazugságaidban méregetsz Telepátiai bevallást követelsz Attól aki téged őrületbe kergetett…   A mélyben őrizlek Senkinek sem árultam el Sötét mint a szakadék Ahol pogány lelkek visítanak…   Nem létezel mikor felidézem Voltál bűnbánat Kísértés büntetés…   Itt megfagy a mosoly és a figyelmeztetés A feledés üres gondolat Tovább kell haladni…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://ljiljanasarac.com/adrijana-marijanusic-slika-recima/

Adrijana Marijanušić Да ли – Lehet-e

 

Adrijana Marijanušić Subotica 29. avgust 1970. –

Да ли
 
Да ли можемо заборавити корене
Бити било шта без станишта, куће, огњишта
Да ли можемо гледати небо широм отворених очију
Ако нам је мрак у души
Светлост не боји наш поглед
Пут испред нас је мрачан и тих
пун слутње
Ако сам искрена
Свака искреност мање боли од лажи
Свака реч је исцељење
Јер душа само мир тражи
Молим те Боже дај ми искупљење
Буди ми пријатељ
Буди ми спас
Шта после свега остаје
Зависи само и једино од нас…
 
Izvor: https://orfejsu.wordpress.com/category/pesnici-kluba-orfej/adrijana-marijanusic/
 
 
Lehet-e
 
Lehet-e gyökereket feledni
Lakhely, ház, családi tűzfészek nélkül egyáltalán élni
Tágra nyitott szemekkel az égre nézni
Ha lelkünkben homály uralkodik
Tekintetünket a fény nem festi
Utunk sötét és csendes
sejtésekkel telt
Őszinte vagyok
A hazugságnál az őszinteség kevésbé fáj
Gyógyír minden szó
Mert a lélek nyugalmat keres
Istenem segíts a vezeklésben
Barátom légy
Megmentőm
Hogy mindenek után mi marad
Egyedül tőlünk függ…
 
Prevod: Fehér Illés

Adrijana Marijanušić Немој престати – Na hagyd abba

Adrijana Marijanušić Subotica 29. avgust 1970. –

Немој престати

Не одлази у заборав
Немој престати да ми пратиш мисли
Кораке бојиш плаветнилом нежних снова
Пишеш о мени риме…
Немој ме престати волети
То никад нећу преболети
Само ме пусти као лептира
Не заборави ме…
Немој пуштати сузу
Дотакни ми руком својом
Од свиле љубави крила
Дишем у теби песму
Осунчану михољском сетом
Благослови ме болом
Када будем одлазила…
Са осмехом најсјајнијим обасјај ми непознате путе
И преброј сваки ми траг када залутам у
Мрачне земљине скуте …
И када зацвили сена
Подземља и раја
На длановима урезане крвљу
Кључају линије живота…
Моје ће око модро
Пуно небеског сјаја
Са твојом певати душом
Колика је љубави лепота…

Izvor: https://orfejsu.wordpress.com/category/pesnici-kluba-orfej/adrijana-marijanusic/

Ne hagyd abba

Feledésbe ne vonulj

Gondolataim kísérését ne hagyd abba

Lépteim gyengéd álmok kékével fested

Verscsengőket írsz rólam…

Szeress ne hagyd abba

Ezt sosem élem túl

Csak mint pillangót engedje el

Ne feledj…

Ne könnyezz

Szerelem-selymes szárnyamat

Érintsd meg karoddal

Napsütötte őszi bánattal

Lélegzek benned

Távozáskor

Fájdalommal áldj meg…

Ismeretlen utamat reményteljes mosollyal világítsd meg

És számold meg a magam után hagyott nyomokat

Ha a föld sötét zugaiban eltévedek…

És mikor jajdul

A pokol és a menny árnyéka

Felforr az élet tenyérre

vérrel vésett vonala…

Szemem kéken

Mennyei fénnyel telve

Lelkeddel együtt zengi

Mennyire szép a szerelem…

Fordította: Fehér Illés

Adrijana Marijanušić Jeдном – Egyszer

Adrijana Marijanušić Subotica 29. avgust 1970. –

Једном Знам да ме волиш Где год да си ја то осећам Знаш да те волим Где год да сам ја те предосећам Чувам ти небо Рекао си да је најлепше када те гледам Са њим у очима Дрхтим док урањаш у моју тишину На длану ти своје срце дајем Крварим твоју далеку близину У души те носим као тајну Рану која опомиње и боли Сем патње ништа није трајно А ипак се даље губи и воли Битка унапред изгубљена Љубави моја непребољена Можда ће једном У другом живот И наше време заблистати К’о пролеће пролистати Да те се нагледам Песме да ти певам Да будна са тобом Срећу сневам Не желим бити вечна луталица Не желим бити птица која Гнездо нема…

Egyszer Tudom szeretsz Bárhol légy is mellettem vagy Tudod szeretlek Bárhol vagyok is mellettem vagy Őrzöm számodra az eget Azt mondtad az a legszebb mikor rád nézve tekintetemben van Reszketek míg hallgatásomba süllyedsz Szívemet tenyeremen nyújtom Vérzek távoli jelenléted Lelkemben titokként hordom Az intő és fájó sebet A gyötrődésen kívül semmi sem végleges Ám továbbra is veszítünk és szeretünk A csata eleve elveszett Át nem vészelt szerelmem Talán egyszer Egy másik életben Felragyogunk Tavaszként lombosodunk Csak nézlek Neked énekelek Ébren is veled vagyok Gyönyörről álmodok Nem akarok örökös vándor lenni Nem akarok fészek nélküli Madár lenni… Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://orfejsu.wordpress.com/category/pesnici-kluba-orfej/adrijana-marijanusic