Keresés ebben a blogban

2023. július 30., vasárnap

Adrijana Marijanušić Putnik – Az utas

 

Adrijana Marijanušić Subotica 29. avgust 1970. – 

Putnik
 
Još putujem kroz vreme
Posmatram ljude i događaje
Pamtim lica
Imena zaboravljam
Osetim emociju
Otvorenost uma
Prepoznajem patnju, bol
Neuzvraćenu ljubav…
 
Još uvek znam da
Nisam izgubila sebe
Ni izvor sa kog ispijam
Istinu i čuvam misli od
Plitkosti i dušu od jednoumlja
Rešila sam biti prijatelj
Danima koji me zagrljajem prihvataju
Leče moju gordost i predrasude
 
Primaš onoliko ljubavi
Koliko možeš da pružiš
Ni više
Ni manje
Samo te sa godinama
Neke odluke manje bole
Isto se vole pobede i promašaji
 
Sve je to put koji piše roman
Ili kratke priče
Svi tragači jedni na druge liče
Poklanjaju dušu u očima …
 
Još putujem kroz vreme
Neću prestati
Jednom kada zastanem
Zauvek ću nestati …
 
 

Az utas
 
Még utazom az időben.
Figyelem az embereket, az eseményeket
Az arcokat megjegyzem
Neveket feledek
Érzem a nyitott
Elme érzelmeit
Felismerem a szenvedést, a fájdalmat,
A nem viszonzott szerelmet…
 
Még mindig tudom
Önmagamat nem veszítettem el,
A forrást sem melyből az igazságot
Iszom, gondolataimat a szürkeségtől,
Lelkemet az egyhangúságtól védem,
Elhatároztam, az engem tárt karokkal váró,
Büszkeségemet, előítéleteimet gyógyító
Napok barátja leszek.
 
Annyi szerelmet kapsz,
Amennyit képes vagy nyújtani,
Se többet,
Se kevesebbet,
Csak évek múltán
A döntések kevésbé fájnak,
A győzelem és a kudarc egyaránt kedves.
 
Mindez regényt vagy rövid mesét
Szövő csapás,
A kutatók egymásra hasonlítanak,
Lelküket nyújtják…
 
Még utazom az időben,
Nem hagyom abba,
Egyszer, ha megállok,
Örökre eltűnök…
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://ljiljanasarac.com/adrijana-marijanusic-slika-recima/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése