Adrijana Marijanušić Subotica 29.
avgust 1970. –
Putnik Još putujem kroz vreme Posmatram ljude i događaje Pamtim lica Imena zaboravljam Osetim emociju Otvorenost uma Prepoznajem patnju, bol Neuzvraćenu ljubav… Još uvek znam da Nisam izgubila sebe Ni izvor sa kog ispijam Istinu i čuvam misli od Plitkosti i dušu od jednoumlja Rešila sam biti prijatelj Danima koji me zagrljajem prihvataju Leče moju gordost i predrasude Primaš onoliko ljubavi Koliko možeš da pružiš Ni više Ni manje Samo te sa godinama Neke odluke manje bole Isto se vole pobede i promašaji Sve je to put koji piše roman Ili kratke priče Svi tragači jedni na druge liče Poklanjaju dušu u očima … Još putujem kroz vreme Neću prestati Jednom kada zastanem Zauvek ću nestati …
|
Az utas Még utazom
az időben. Figyelem
az embereket, az eseményeket Az arcokat
megjegyzem Neveket
feledek Érzem a
nyitott Elme
érzelmeit Felismerem
a szenvedést, a fájdalmat, A nem
viszonzott szerelmet… Még mindig
tudom Önmagamat
nem veszítettem el, A forrást
sem melyből az igazságot Iszom,
gondolataimat a szürkeségtől, Lelkemet
az egyhangúságtól védem, Elhatároztam,
az engem tárt karokkal váró, Büszkeségemet,
előítéleteimet gyógyító Napok
barátja leszek. Annyi
szerelmet kapsz, Amennyit
képes vagy nyújtani, Se többet, Se
kevesebbet, Csak évek
múltán A döntések
kevésbé fájnak, A győzelem
és a kudarc egyaránt kedves. Mindez
regényt vagy rövid mesét Szövő csapás, A kutatók
egymásra hasonlítanak, Lelküket
nyújtják… Még utazom
az időben, Nem hagyom
abba, Egyszer,
ha megállok, Örökre
eltűnök… Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://ljiljanasarac.com/adrijana-marijanusic-slika-recima/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése