U predelu kraj obale To je gradski predeo uz
reku, S alejom jablanova i
nizom kućeraka, Žičanih ćumeza, šupa
ispunjenih starudijama. I tu je monotoni sleng sveštenika Koji ispraća grešnu
dušu. Deca se igraju na
platformi krntije, Pište odojčad (valjda od
gladi?), A žene koje puše, u
prolazu, Mogle bi biti majke (i
svekrve). Ti, malo lastino gnezdo, Jedino me ti povezuješ
sa trenutkom U kojem sam rešio da
više nikad ne zaplačem (pre ravno četrdeset
godina!), I ispunio sam taj zavet, Jedini koji sam ispunio. Ti, malo lastino gnezdo, Jedino ti uzrokuješ da u
ovoj bedi Slutim romantiku, koje
(ruku na srce!) Nigde nema. Zbog tebe sam bodar,
zbog tebe palim Cigaretu i žmirkam u
predvečerje. Kao da ću potonuti u san, U onom času dok se hvata
žar.
|
Part
melletti területen Ez jegenyefa-sorral,
házakkal, viskókkal, Ócskaságokkal
tele sufnikkal körülvett Folyó
melletti városi terület. Itt van a bűnös
lelkeket kikísérő Szerzetes
monoton beszéde is. A gyerekek
roncsautó tetején játszanak, A
csecsemők visítanak (talán mert éhesek?), Az erre
járó, cigarettázó asszonyok meg Lehetnek
anyák (netán anyósok). Te,
kicsiny fecskefészek, Egyedül te
kötsz össze azzal a pillanattal Amikor
elhatároztam, sírni sosem fogok (kerek
negyven évvel ezelőtt!), És ezt a
fogadalmam betartottam, Az
egyedüli, amit betartottam. Te,
kicsiny fecskefészek, Az
egyedüli vagy, aki miatt ebben a nyomorban Sejtem a
romantikát, mely (valljuk be!), Sehol
sincs. Miattad
vagyok fürge, gyújtom A
cigarettát és hunyorgok az alkonyatban. A
lelkesedés pillanatában Mintha
álomba merülnék. Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése