A. Túri Zsuzsa
Budapest 1971. július 30. –
Mindig piros Mindig piros A tiszta vér. Amíg folyik. Mindenkinél. Egyenlőnek Teremtetett Mindenki, kit Idevetett A véletlen, A Jóisten, Ki tudja? Talán nincsen Senki ott fönt. Csak mi itt lent. Kint a kétely, Remény itt
bent... Mindig piros A vér színe. Míg dobog az Ember szíve. Kémleljük a Fakó eget, Mondogatjuk Épp eleget: Jogunk van a Szabadsághoz, Az élethez, Biztonsághoz, Egészséghez, Boldogsághoz, Aztán csendes Szép halálhoz. Repkedünk a Hálók között, Minden lezárt. Minden kötött. Mindig piros A tiszta vér. Az ember fél. Mégis remél. Te se gondold Többnek magad. Idő a zár, Hit a lakat.
|
Uvek je crvena Čista krv je Uvek crvena. Dok teče. Kod svakoga. Ko zna Da li svi mi Koji smo slučajno Ili voljom Oca nebeskog Ove stvoreni, Jednaki? Možda tamo gore Nikog nema. Samo mi ovde dole. Kao skepsa, Nada tu unutra… Boja krvi je Uvek crvena. Dok srce čoveka Kuca. Posmatramo Sivo nebo, Baš dovoljno Spomenemo: Imamo pravo na Slobodu, Život, Sigurnost, Zdravlje, Blagostanje, A posle na tihu, Smernu smrt. Između mreža Lebdimo, Sve je zatvoreno. Sve je svezano. Čista krv je Uvek crvena. Čovek je u stalnom strahu, Ipak se nada. Ni ti nemoj misliti, Da si iznad svega. Vreme je brava, Omča je vera. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése