Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A. Túri Zsuzsa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A. Túri Zsuzsa. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. július 31., hétfő

A. Túri Zsuzsa: Mindig piros – Uvek je crvena

 

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Mindig piros
 
Mindig piros
A tiszta vér.
Amíg folyik.
Mindenkinél.
Egyenlőnek
Teremtetett
Mindenki, kit
Idevetett
A véletlen,
A Jóisten,
Ki tudja?
Talán nincsen
Senki ott fönt.
Csak mi itt lent.
Kint a kétely,
Remény itt bent...
Mindig piros
A vér színe.
Míg dobog az
Ember szíve.
Kémleljük a
Fakó eget,
Mondogatjuk
Épp eleget:
Jogunk van a
Szabadsághoz,
Az élethez,
Biztonsághoz,
Egészséghez,
Boldogsághoz,
Aztán csendes
Szép halálhoz.
Repkedünk a
Hálók között,
Minden lezárt.
Minden kötött.
Mindig piros
A tiszta vér.
Az ember fél.
Mégis remél.
Te se gondold
Többnek magad.
Idő a zár,
Hit a lakat.
 
 

Uvek je crvena
 
Čista krv je
Uvek crvena.
Dok teče.
Kod svakoga.
Ko zna
Da li svi mi
Koji smo slučajno
Ili voljom
Oca nebeskog
Ove stvoreni,
Jednaki?
Možda tamo gore
Nikog nema.
Samo mi ovde dole.
Kao skepsa,
Nada tu unutra…
Boja krvi je
Uvek crvena.
Dok srce čoveka
Kuca.
Posmatramo
Sivo nebo,
Baš dovoljno
Spomenemo:
Imamo pravo na
Slobodu,
Život,
Sigurnost,
Zdravlje,
Blagostanje,
A posle na tihu,
Smernu smrt.
Između mreža
Lebdimo,
Sve je zatvoreno.
Sve je svezano.
Čista krv je
Uvek crvena.
Čovek je u stalnom strahu,
Ipak se nada.
Ni ti nemoj misliti,
Da si iznad svega.
Vreme je brava,
Omča je vera.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

2019. július 31., szerda

A. Túri Zsuzsa Emlékszel – Dal´ se sećaš


A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Emlékszel

Emlékszel?
Hányszor jártunk együtt a temetőben
gondtalan gyerekként,
november pókhálós,
nyúlós délutánjain,
tejes ködben,
vidáman,
meg persze máskor is.
Mindig halnak meg emberek.
Emlékszel?
Minden temetésen nevetőgörccsel küszködtünk,
nem, nem voltunk gonoszak,
de elég volt a másikra nézni,
ilyen hatással voltunk egymásra…
A már megásott sírgödrök
fogatlan szájakként vártak “lakóikra”,
hogy elnyeljék őket,
mi pedig lökdöstük egymást,
s ha valamelyikünk elesett,
a másik felsegítette és folytatódott a játék,
a kergetőzés a fejfák között,
a sárban.
Orrunkat facsarta a mindig nedves föld illata.
Emlékszel?
Egyszer
varjúszerű öregasszonyok,
tiszta feketében,
elfogtak bennünket egy hosszú búcsúbeszéd alatt és befogták a szánkat,
kezük,
mint a kiszáradt kenyérhaj,
reszelős,
“ejnye, gyerekek”, károgták,
szaguk :
molyirtóval kevert levendula.
Nekünk meg a könnyünk csorgott a nevetéstől.
Február környékén repedezett a föld és jajgatott a szél.
Virágokat vittünk egy sírra
egy másikról,
mert színesek voltak és beragyogták a telet.
Emlékszel?
Az omladozó keresztek között májusban bújócskáztunk,
s lógattuk lábunkat a magas sírkövekről.
Harangozónak akartunk menni,
mert állítólag könnyű munka és jól fizet.
Emlékszel?
Augusztusban fröcsköltük a vizet,
mert meleg volt,
mert fiatalok voltunk,
mert éltünk.
Most érted szól a harang
és én
magamat sajnálom.
Velem mi lesz?



Dal´ se sećaš

Dal´ se sećaš?
Koliko puta smo na groblju
kao bezbrižna deca
tokom sluzavih, jesenskom svilom punim
novembarskih popodneva,
u mlečnogustoj magli
veselo hodali,
i naravno i drugim prilikama.
Ljudi uvek umiru.
Dal´ se sećaš?
Tokom svake sahrane grčom smeha smo se borili,
ne, nismo zlobni bili,
ali bilo je dovoljno da se međusobno pogledamo,
na jedan drugog takav uticaj imali...
Već iskopane rake
„stanare poput krezubih usta su čekale,
da ih progutaju,
a mi smo se gurkali,
ako bi neko od nas pao
drugi bi ga podigao i igra bi se nastavila,
trčkaranje između nadgrobnih spomenika,
u blatu.
Mirisom vlažne zemlje smo bili opijeni.
Dal´ se sećaš?
Jednom
starice poput vrana
skroz u crnini
tokom nekog dugačkog oproštajnog govora začepili su nam usta,
njihove ruke
kao isušena kora hleba,
durnovite su bile
„do đavola deco”, gakale,
na levandu sredstvom za istrebljenje moljaca pomešanom
mirisale.
A mi smo pucali od smeha.
Negde u februaru zemlja je pucala i  vetar zavijao.
Na grob cveće smo nosili
sa jednog drugog,
jer šareni su bili i zimu ozarili.
Dal´ se sećaš?
Između trošnih krsteva u maju žmurke smo igrali
te na visokim nadgrobnim spomenicima lenčarili.
Hteli smo zvonari postati,
jer navodno je lak posao i dobro plaćen.
Dal´ se sećaš?
U avgustu vodu smo prskali
jer je vrućina bila,
jer smo mladi bili,
jer smo živeli.
Sad zvono zbog tebe se oglašava
a ja
sebe žalim.
Šta će sa mnom biti?

Prevod: Fehér Illés

2018. július 30., hétfő

A. Túri Zsuzsa: Post mortem – Post mortem


A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Post mortem

Nem akarok a föld gyomrában
rohadni
nem
kell

márvány kőlap, virág, vagy kereszt,
remélem könnyű lesz nektek elfogadni,
hogy mi eddig tartott,
végleg
elereszt.

Tisztulni akarok,
dobjatok a tűzbe,
hadd legyek
füstfelhő, pernye, hamu, por,
csak dalban maradjak,
emlékekbe fűzve,
ne
legyen

imádság, vagy halotti tor.

Két kiló
hamumat
szórjátok a szélbe,
s mazsolaszín égen, üstökös legyek,
olvadjak
pörögve a díszletbe,
végre,
szippantsanak be a
végtelen terek.

Post mortem

Ne želim u utrobi zemlje
truliti
mermerska ploča, cvet ili krst mi
ne
treba,
nadam se biće vam lako prihvatiti,
što me je dovde držalo
zavek me
ispusti.

Želi da se očistim,
u vatru me bacite,
neka budem
oblak dima, gar, pepeo, prašina,
neka tek u pesmi ostanem
u uspomene utkano
nek ne
bude
molitve ili daće.

Dve kile
mog pepela
u vetar bacite,
neka na nebu boje grožđice kometa budem,
neka se vrteći
u okoliš utopim,
neka me
beskonačan prostor
udiše.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/2933-post-mortem.html

2018. június 18., hétfő

A. Túri Zsuzsa Emlékek az embertelenségről – Uspomene na zverstva


A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Emlékek az embertelenségről

Petschauer

Fára mászni és kukorékolni
mire volt jó a mentesség
az érmek itt nem értek semmit
s a semlegesség
nem létezett
honfitársai gyalázták
nem az ellenfél
jéghideg víz fagyott testére
megfagyott ő is estére
miközben szemei előtt
aranykardok villogtak.

***
Amikor az utolsó remény is
elhalt mert nem válogatták ki munkára
tudta felesleges miközben sorban állt a kamra előtt öregen
vacogva arra gondolt talán lehet
üzenni
a környező falvaknak
az emberek elhiszik
eljönnek megsemmisíteni az embertelen
világot megmentik aki menthető lehet
üzenni
füstjellel
a környékre és esetleg
haza.

***
A menet megállt s vele a csizmacsattogás
elhallgatott az ének
csönd lett teremtés előtti
visszanéztek rá ahogy kilépett a sorból
eltűnt a nyaklánc mondta
könnyek közt hajolt a földre
az első ütés után az árokba fordult
a mama nyaklánca eltűnt suttogta
miközben puskatussal agyonverték.

***
Nem hitte el amit meséltek
szerintük összevarrják az ikreket
ő azt mondta hiszem ha látom
de nem volt ideje
ment ő is az első csoporttal
a feleslegesekkel
a kamrák felé.



Uspomene na zverstva

Pečauer*

Penjati se na drvo i kukurekati
čemu je služilo izbavljenje
medalje ovde ništa nisu vredele
a neutralnost
nije postojala
sunarodnjaci su ga beščastili
ne protivnici
njegovo telo led je pokrilo
do naveče i on se smrznuo
dok ispred njegovih očiju
zlatne sablje sevale.

***
Kad je i poslenja nada
nestala jer ga na posao nisu izabrali
znao je izlišno je dok je u redu ispred komore ostarelo
cvokoteći
stajao pomislio je možda je moguće
okolnim selima
poruku poslati
ljudi će poverovati
doćiće uništiti bezdušan
svet spasiti što se spasiti može
poruku poslati
znacima dima
okolini i eventualno
doma.

***
Kolona se stala a i tutanj čizama
utihnula je pesma
nastala je tišina ona pre stvaranja
pogledali su ga kako je iz kolone istupio
nestala mi je ogrlica rekao je
suznim očima se ne zemlju sagnuo
posle prvog udarca u jarak je pao
nestala je mamina ogrlica šaputao je
dok su ga kundacima ubili.

***
Što su pričali nije poverovao
tvrdili su blizance sašiju
on je rekao verujem ako vidim
ali nije imao vremena
sa prvom grupom je išao
sa suvišnima
prema komorama.

*Atila Pečauer (Petschauer Attila: 1904 – 1943, mađarski mačevalac, olimpijski pobednik.)

Prevod: Fehér Illés

2017. július 30., vasárnap

A. Túri Zsuzsa: Az utolsó találka – Poslednji susret


A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –


Az utolsó találka

Tóparton egy kis padon :
-    Te én ezt nem folytatom...
Lanyha szellő lengedez
-    De, hát azt mondtad, szeretsz...
Hangol egy utcazenész
-    Hidd el, nekem is nehéz...
Távol egy gyermek nevet
-    De az asszony nem szeret !
Tompák az utcazajok
-    Igen, magányos vagyok...
Dörren az ég egy nagyot
-    Azt ígérted, elhagyod!
Az eső is elered
-    Ott vannak a gyerekek...
A por vízzel elegyül
-    Nem hagyhatsz itt egyedül!
Esernyők fejek felett
-    Ezt tovább így nem lehet...
A Liget napfénytelen
-    Mi lesz akkor énvelem?
Tető alá fut a nép
-    Valaki helyembe lép...
Lassan már minden tocsog.
-    Nem lehetsz ilyen mocsok!
Villám villan fényesen
-    Nyugodj már meg, édesem!
Sár csorog lábszárakon
-    Nem úszod meg szárazon!
Végre itt egy menedék
-    Jaj, tudod, a csemeték...
Átázott a széldzseki
-    Nem mondtad el még neki?
Sokan állnak egy helyen
-    Elolvasta a csetem.
És mindenki nyugtalan
-    Akkor megölöm magam!
A férfi taxinak int
-    Ne fenyegess már megint!

A nő forgatja a szemét
-    Tönkreteszlek, te szemét!
A srác beül a kocsiba
-    Untalak már, te liba! 

Poslednji susret

Na obali jezera na jednoj klupi:
-  Ja to neću nastaviti...
Lahor je
-  Ali rekao si, voliš me...
Sa ulice muzika se čuje
-  Veruj mi i meni je teško...
U daljini dečak se smeje
-  Ali žena te ne voli!
Ulična buka je tupa
- Da, usamljen sam...
Zagrmi
- Obećao si, napustićeš nju!
I kiša je počela padati
- Deca su u pitanju...
Prašina sa vodom se meša
- Ne možeš me samu ostaviti!
Kišobrani su iznad glave prolaznika
-  Ovako dalje se ne može...
Sumorno je
- Šta će biti sa mnom?
Narod ispod oluka se stiska
-  Neko će na moje mesto doći...
Polako je sve u lokvi.
-  Takav gad ne možeš biti!
Grmljavina
-  Draga moja, smiri se!
Blato je na nogama
-  Nećeš tek tako se izvući!
Konačno neko utočište
-  Ma ne, znaš, potomci..
Kaputić je skroz mokar
-  Još nisi joj rekao?
Gužva je
-  Pročitala je na poruci.
Svi su nemirni
-  Onda ću se ubiti!
Muškarac taxi zove
- Nemoj mi ponovo pretiti!

Žena izbezumljeno
-  Uništiću te, smradu jedan!
Mladić ulazeći u kola
-  Dosadila si mi, gusko jedna!

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/1443-az-utolso-talalka.html

2017. május 23., kedd

A. Túri Zsuzsa: Tudod – Znaš


A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Tudod

Tudod,
mindent
megírtak
már
százszor,
a
szavakkal
te
akárhogy
játszol,
képzeleted
is
akárhogy
táncol,
minden
mondat
láncra
verve
lépked,
minden
sor
időbe
zárt
kísértet...

2016. nov.8.

Znaš

Znaš,
sve je
već
sto puta
napisano,
sa
rečima
ma
kako
igraš,
tvoja mašta
ma
kako
titra,
svaka
rečenica
na lance
vezano
korača,
svaki
red je
u vreme
zatvorena
utvara...

8. nov. 2016.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/1082-tudod.html

2017. január 11., szerda

A. Túri Zsuzsa: Szakítás – Raskid

Képtalálat a következőre: „a túri zsuzsa”

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –


Szakítás

Kávézó-faasztal-lámpa
Szemedben-szememben-lándzsa
Teagőz-suttogás-átok
Elnyomott-legyőzött-álmok
Fapadok-pincérek-emlék
Szétzúzott-kifacsart-egység
Szavaid-szavaim-szúrnak
Árnyékok-hosszúra-nyúlnak
Átadok-aláírsz-vádolsz
Vádollak-gyászollak-gyászolsz.
Tányérok-kabátok-ablak
Kapaszkodsz-elengedsz-hagylak.
Ismerős-gerincív-vége
Idegen-magányban-béke.
Elnyomott-szabadult-kínok
Szerettél-szeretlek-sírok.
Raskid

Kafana-drven sto-svetiljka
U tvom oku-u mom oku-strela
Para čaja-šapat-kletva
Prigušena-pobeđena-ushićenja
Drvene klupe-konobari-uspomena
Razbijena-isceđena-celina
Tvoje reči-moje reči-ozlojeđe
Izdužene-su-senke
Predajem-potpišeš-optužuješ
Optužujem te-tugujem-tuguješ.
Tanjuri-kaputi-prozor
Hvataš se-ispustiš me-ishod.
Poznat-svod kičme-kraj
U stranoj-samoći-smiraj.
Prigušene-oslobođene-brige
Plačem-voleo si me-volim te.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.montazsmagazin.hu/turi-zsuzsa-genfben-el-ott-irja-verseit

2016. december 14., szerda

A. Túri Zsuzsa: Nem azért – Ne zbog toga

Képtalálat a következőre: „a túri zsuzsa”

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Nem azért

Nem azért
szeretlek
kergetlek
kereslek
hanem azzal
együtt
annak ellenére
mégis
és én is
hiszek a jeleknek
felvettél
tartottál
neveltél
rámégtél
sötéten
sötétben
a fényben
kiégtem
meg féltem
reméltem
nem érted
énértem
félek és
tán érted
a csendet
a
rendet
a
trendet
a
szennyet
de
leléptem
mert vártalak
várlak
a
csönd alatt
mert vagy
de mondd minek
vagy
csak egy senkinek
gyászolnék
nem lehet
vállalnék
terheket
amíg élsz
nem tudok
csak futok
csak futok
utánad
könnyeim
izzadságcseppekként
remegnek
sósan
száradó
sósav
vagy Hypo
kimarja
lemarja
szétmarja
arcom
szívem
lemossa
szétmossa
felmossa
mindenki
leszarja.

Ne zbog toga

Ne
volim te
jurim
tražim
zbog toga nego
s tim zajedno
uprkos tome
ipak
i ja
verujem znacima
podignuo si me
držao
odgojio
sa mnom goreo
mrko
u mraku
na sjaju
izgorela sam
i bojala se
nadala sam se
ne zbog tebe
zbog sebe se
bojim i
možda shvaćaš
tajac
i
red
i
trend
i
kal
ali
otkidam
jer sam te čekala
čekam
te
ispod zatišja
jer postojiš
al reci zbog čega
postojiš
tek jednog nepostojećeg
bi oplakivala
nemoguće je
bi prihvatila
obaveze
dok živiš
ne znam
tek brzam
tek brzam
za tobom
suze moje
poput kapi znoja
drhte
slano
se suši
kiselina sona
ili Hipo
izgrize
nagrize
razmrvi
mi lice
srce
opere
sapere
ispere
svi samo
skrnave.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/898-nem-azert.html

2016. szeptember 20., kedd

A. Túri Zsuzsa: Semmi(tológia) – Ništa(logija)

Képtalálat a következőre: „a. túri zsuzsa”

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Semmi(tológia)

Csúszós éj :
pikkelyes
cseppfolyós
bodzaköd
egybeköt
félrelök
szédülök
szédülök
semmit a
semmi-
be mos-
na, ha
mostoha
foltokat
oldana
toldana
mintha a
minta a
sebszínű
foltfolyam
volna még
párhuzam
régi vég
kisajtolt
toldalék
titkok meg
rejtjelek
aszfaltrajz-
rengeteg
nyílt örvényt
rejtenek
hangzuhany
szellemek
füstszínű
életek
savas-sós
fellegek
lyukas
tért
metszenek
lámpafény
kell ide
sehonnan
semmibe
ellened
ellenem
nélküled
nélkülem
üres kert
sóhajok
fulladunk
fulladok
fákkal halt
holnapok
pupillák
semmibe
tágulnak
semmire.


Ništa(logija)

Klizava noć:
krljušasta
tečna
magla
spaja
odgura
vrti mi se
vrti mi se
ništa
bi u niš-
ta pra-
la, ako
bi maćehinske
fleke
rastvarala
produžavala
kao da
bi formula
tok zakrpe
boje rane
bila još
poređenje
otrcan sag
isceđen
dometak
tajne
omame
na pločniku
šume crteža
otvorenu čevrntiju
skrivaju
bujica glasova
duhovi
životi
boje bugije
kiseli-slani
oblaci
prazninu
predela
seku
svetlost svetiljke
nam treba
ni od kuda
ni u što
protiv tebe
protiv mene
bez tebe
bez mene
prazan vrt
uzdasi
gušimo se
gušim se
s drvećem umrle
sutrašnjice
zenice
u ništa
na ništa
se šire.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1857920477764343&set=a.1808473006042424.1073741835.100006392265732&type=3&theater