Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –
goog_1611442125№ ¼ moj tata ima tužno lice umorno tri para
naočara koje menja zavisno od situacije moj tata zagledan u reku lagano puni
lulu razmišlja o nečemu što se nije desilo moj tata nije lep nije bogat ali
ženio se nekoliko puta moj tata se čudno osmehuje sam sebi dok šeta knez
mihailovom ulicom sa rukama na leđima šeširom na glavi u mornarskom kaputu
kao neki penzioner razmišlja o partiji šaha koju je započeo jutros preko
elektronske pošte sa prijateljem iz šangaja moj tata kako izgleda čitavog
života voli jednu jedinu ženu moj tata čita deset novina i skoro dve knjige
dnevno i nije pametniji od toga bar tako kaže moj tata ima trideset dve
varjače svaku za poseban sos on luk seče brže i sitnijeod neke bake tetke ili
ujne uzgred moj tata povremeno krišom plače kao seckao je luk a onda prošapće
na nekom stranom jeziku ode mladost moj tata zatvorenih očiju prepoznaje koje
vino su mu sipali samo ako ga pomiriše a dok piše tiho pevuši ariju iz neke
opere koju ja nisam ni slušala moj tata je nekad svakog dana jahao a sad samo
tužno gleda konje u manježu ili hipodromskom padoku moj tata ume da dugo ćuti
ili da dugo priča moj tata zna svakojake sitnice koje vam nikada u životu
neće zatrebati moj tata uvek zna gde mu je koja knjiga u biblioteci i šta na
kojoj stranici koje knjige piše iako mu biblioteka izgleda prilično neuredno
i natrpano moj tata obožava pecanje ali nikad nije kupio štap za pecanje moj
tata prima puno pisama i paketa sa knjigama i časopisima iz različitih država
pa ga poštar ne voli a ja subotom skidam markice sa koverti i slažem ih u
album moj tata u snu govori na francuskom grčkom ili nekom drugom meni nepoznatom
jeziku moj tata skuplja plišane medvediće tobože da se deca igraju kad dođu
moj tata piše naliv perom koje puni zelenom tintom iz male bočice moj tata
gaji cveće ali mu svaki fikus i svaka ljubičica čak i običan ruzmarin uvenu
za dve nedelje moj tata nosi somotske pantalone džemper i sako od tvida kaže
da mu je udobno ali samo izgleda odrpano moj tata voli da dok šetamo kroz
dorćol objašnjava ko je živeo u kojoj zgradi šta je radio čime se bavio koji
arhitekta ju je podigao meni je to dosadno moj tata popodne kuva čajeve sa
bergamotom jasminom ili vanilom služi ih uz kolačiće sa pekmezom ili medom i
veoma retko priča priče o putovanjima moj tata ne nosi sat kaže ne treba mu i
nigde ne žuri zato povremeno i kasni moj tata voli da igra tango ali to se ne
igra sa ćerkama a i noga kuk i kičma ga bole pa ima izgovor moj tata malo
spava puno sanja ustaje pre svitanja i obavezno dremne posle ručka petnaestak
minuta budi se kad priđem i šapnem mu kukuriku moj tata ume da piše i levom i
desnom rukom podjednako moj tata ne voli da sprema kuću ali je kod njega uvek
bolesno čisto moj tata ne voli ni da pegla ali su mu maramice uvek savršeno
ispeglane moj tata voli mačke ali nema mačku moj tata po zidovima ima puno
slika i crteža konja koje mu poklanjaju prijatelji slikari tropski šešir i
čuturice od metala drveta presovane kože moj tata izlazi napolje sa štapom
jer je davno pao sa konja sav se polomio moj tata poznaje imena i mirise
raznih lekovitih biljaka moj tata na pijaci provodi po dva tri sata birajući
povrće moj tata ne tuče decu osim ako guraju dva prstića u struju moj tata je
kao mlad preplivao savu kod ušća kaže da mu sad to ne bi palo na pamet moj
tata je nekad davno kao student arheologije iskopao mnogo starih grobova ali
nije našao ništa zlatno ili mnogo vredno samo nekakvu keramiku bronzu i
kamenje moj tata je silne godine proveo na južnim morima ne znam gde su ta
mora valjda negde na jugu tad je naučio da jede štapićima i još svašta moj
tata ne voli da ide u posete radije prima goste u svojoj kući pa ih onda tera
da jedu a kod njega hranu niko ne odbija moj tata ume od papira da napravi
kapu brodić i čašu – žabu ne ume moj tata objavljuje knjige ali od toga para
nema pa mora da piše i za radio ili novine moj tata povremeno izgleda tupavo
kao da ništa ne razume i da nema pojma ni o čemu ali sigurno ga neko negde
voli i za njim tuguje a ja imam skoro jedanaest godina pa znam te stvari moj
tata je jednom seo u katran na obali dok smo se sunčali pored reke strašno
uprljao nove pantalone morale su da se bace moj tata predveče čita sa lupom u
ruci moj tata je jednom upao u bazenčić sa zlatnim ribicama u botaničkoj
bašti dan-danas pričaju posetiocima kao najbolji vic da se jedan pesnik kupao
u tom sićušnom bazenu moj tata se razvodi kad mu žena makar jednom sredi
papire na pisaćem stolu moj tata gleda stare crtane filmove i smeje se više
nego deca moj tata izgleda hipnotisano kad sviraju korsakova moj tata je
najveći stres u životu doživeo kad mu je crko šporet moj tata voli da pušta
zmajeve na vetru svakog proleća kupuje novog zmaja i već godinama ide u
skadarliju da na dan poezije zvanično pusti vodoskok dok neki drugi ljudi
dižu zastavu moj tata je srećan čovek iako se to na njemu ne vidi baš svaki
dan moj tata je veliko dete ma koliko to sakrivao onim naočarima sa početka
pesme
|
№ ¼ apám
arca szomorú fáradt három szemüvegét alkalmakként váltogatja apám a folyót
nézve pipáját lassan tölti töpreng a meg sem történtről apám nem szép nem is
gazdag de többször nősült apám míg a knez mihajlova sétányon hátratett kézzel
kalappal a fején matrózkabátban mint holmi nyugdíjas sétál önmagát
szórakoztatva furcsán mosolyog közben az elektromos postán keresztül sanghaji
barátjával reggel megkezdett sakkpartijára gondol apám úgy tűnik egész életén
keresztül egyetlen egy nőt szeret apán naponta tíz újságot és akár két
könyvet is olvas de ettől nem lesz okosabb legalábbis ezt mondja apámnak
harminckét főzőkanala van külön minden szószra egy-egy a hagymát a mamától a
nagyitól vagy a nagynénitől gyorsabban vágja és apróbbra mellesleg apám néha
titokban sír állítólag hagymát vág majd idegen nyelven suttogja oda az
ifjúság apám csukott szemmel ha megszagolja felismeri poharába milyen bort
töltöttek míg ír számomra ismeretlen operaáriákat dúdol apám egykor minden
nap lovagolt most csak szomorúan nézi a lovakat az istállóban vagy a
hippodrom kerítése mögött apám képes hosszan hallgatni de mesélni is apám
mindenféle az életben sosem kellő apróságokról tud apám akkor is ha
rendetlennek tűnik mindig tudja könyvtárában melyik könyv hol áll és melyik
könyv melyik oldalán mit ír apám imád pecázni de pecabotot sosem vett apám különböző
országokból sok levelet és könyvekkel folyóiratokkal tele csomagokat kap
ezért a postás nem szereti én meg szombatonként a borítékokról a bélyegeket leáztatom
és albumba helyezem apám álmában franciául görögül vagy számomra ismeretlen
nyelven beszél apám plüss-medvéket gyűjt állítólag ha jönnek a gyerekek
játszhassanak apám kis üvegből zöld tintával töltött töltőtollal ír apám
virágokat tart de minden fikusz és minden ibolya még az egyszerű rozmaring is
két hét alatt elhervad apám bársony nadrágot kardigánt és tweed zakót hord
állítja így kényelmes de csak toprongyos apám szeret a dorćolon1
sétálni közben elmondja melyik házban ki élt mivel foglalkozott ki építette
de mindez nekem unalmas apám délutánonként bengamott jázmin vagy vanília teát
főz lekváros vagy mézes kaláccsal együtt kínálja és utazásairól csak
nagy ritkán mesél apám órát nem visel állítja neki nem kell sehová sem siet ezért
időnként késik is apám szereti a tangót de lányaival sosem táncol mellesleg
csípője is gerince is fáj hát jó kifogás apám keveset alszik sokat álmodik
pirkadat előtt kel ebéd után kötelezően negyed órát szundít akkor ébred
amikor fülébe súgom kukurikú apám úgy a
jobb mint a bal kezével egyformán ír apám takarítani nem szeret de nála mindig
minden betegesen tiszta apám vasalni sem szeret de zsebkendői mindig
tökéletesen vasaltak apám szereti a macskákat de macskája nincs apám
szobájában a falak tele vannak festő-barátitól kapott lovat ábrázoló képekkel
fémből fából préselt bőrből készült csutorákkal meg ott a trópusi kalap apám bottal
jár mert egyszer a lóról leesve összetörte magát apám ismeri a különböző
gyógynövények neveit és illatait apám a piacon zöldségféléket válogatva több
órát tölt apám a gyerekeket nem veri hacsak két ujjukat az áramba nem dugják
apám fiatal korában átúszta a szávát a torkolatánál állítja most eszébe sem
jutna apám mint archeológiai egyetemista sok régi sírt tárt fel de aranyat
vagy igazán értékes tárgyat sosem talált csak holmi keramikát bronztárgyakat
meg köveket apám hosszú éveket a déli tengereken töltött nem tudom hol vannak
azok a tengerek talán valahol délen akkor tanult meg pálcikákkal enni meg még
sok minden mást apám nem szeret vendégségbe menni inkább otthonában a
vendégeket szereti akiket étellel kínál amit senki sem utasít el apán tud
papírból sapkát hajót meg poharat készíteni – de békát nem apám több könyvet
írt de azért pénzt nem kapott így kénytelen a rádiónak és az újságoknak írni
apám néha mintha buta lenne mintha semmit sem értene fogalma semmiről sem
lenne de biztosan szereti valaki és kesereg miatta én majdnem tizenegy éves
mindezt tudom apám egyszer a folyó partján míg napoztunk kátrányba ült
nadrágját bemocskolta el kellet dobni apám napnyugtakor nagyítóval olvas apám
egyszer a botanikus kertben az aranyhalas tóba esett manapság is mint legjobb
viccet mesélik egy költő ebben a tavacskában fürdött apám válik ha az asszony
akár egyszer is íróasztalán a papírokat rendezi apám szereti a régi
rajzfilmeket és a gyerekeknél is többet nevet apám megbabonázottnak tűnik mikor
korsakov műveit hallgatja apám életében a legnagyobb megrázkódtatás a tűzhely
lerobbanása apám szereti a sárkány-eregetést minden tavasszal újat vesz évek
óta a skadarlijára2 megy hogy ott míg egyesek felhúzzák a zászlót
ő a vízesést avatja apám boldog ember még akkor is ha ez minden nap nem
látszik rajta apám egy nagy gyerek ezt azokkal a vers eleji szemüvegekkel akár
mennyire is leplezni akarja 1Dorćol (ejtsd: Dortyol) – belgrádi, egykor török lakta városnegyed a Duna
mentén 2Skadarlija
(ejtsd. Szkādārlijā) bohém negyed Belgrád központjában Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor:
Dušan
Gojkov: Tužne šansone,
Kornet Beograd 2015. str. 37 – 40.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése