Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Isten
ujja Bal karja volt szabad, úgyhogy miközben a szférák zenéjét hallgatta,
annak forgatta meg az ujjait a levegőben. Nézte, bámulta,
úgy tűnt neki, megismétlődik a Teremtés. „Mintha csak Ő
lennék.” Volt a
mondatában pillanatnyi eufória, ám megzavarta különös hangulatát egy részlet. „Melyik ujja is? -
Michelangelo festményére gondolt, de csak képzeletben látta, elhalványulva -,
talán nem a bal keze ujját nyújtja, nem lenne szerencsés.” Aztán meg arra gondolt,
hogy miért nem mindkettővel teremt, így olyan, mintha félkarú volna. Lenne.
El is rontotta vasárnapi örömét a félkarúság: „Levágták? Vagy úgy
született? Félkarú Teremtő?!”
|
Prst Boga Leva ruka mu je bila slobodna, tako dok
je muziku sfera slušao, u vazduhu prste na toj ruci vrtio. Gledao, promatrao, činilo mu se da se
Stvaranje ponavlja. „Kao da sam ja On.” U njegovoj rečenici neka euforija je
bila ali neobično raspoloženje mu je jedan detalj zbunio. „Koji li njegov prst? – na sliku
Mikelanđela je mislio ali samo u mašti, kroz maglu video – možda prst na levoj
ruci diže, ne bi sretno bilo.” Posle je pak na to mislio da što ne sa
obe stvara, ovako je tako kao da ima samo jednu ruku. Ta činjenica mu je pokvarila
nedeljno dobro raspoloženje. „Jesu li odrezali? Ili tako se rodio?
Jednoruki Stvoritelj?!” Prevod:
Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#80
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése