Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
Üres
toronyszoba
Kedves Friedrich, fehér
inget veszek a tiszteletedre, a meleg miatt
rövidnadrággal, de nem talállak a házban.
Alul, a múzeumodban
dokumentumok, egykor kiadott műveid eredeti
példányai. Ahogy
kell. Felmegyek a toronyszobába, ami
teljesen üres. Semmi nyoma
annak a másik életnek. Kinézek az ablakon és meglátom, ahogy
csapzott hajjal, magas homlokkal
visszanézel rám. Épp szállsz be
az egyik hosszúkás csónakba és már evezel
is. Érzem. Mosolyogsz
közben kicsit idétlenül. Egyetlen
ceruzarajz van csak bennem rólad
verseid nyomán, meglepődöm, mennyire jól
adja vissza vázlatszerű
alakod. Mégsem integetek. Mire megmozdulna
általam valami, egy
tétova mozdulatcsíra, csak egy papírhajót
sodor a Neckar vize a fűzfák
alatt. Kihalászom, az elmosódott sorokból
nem értek semmit. Németül
van. Csak az aláírást tudom kibetűzni a
versként töredezett, elmaszált
szavak alatt. Scardanelli. Papírhajót
hajtogatok belőle újra és vissza-
engedem a vízre. Hunyorogva, a napsütötte
virágokra kacsintok. Rád.
(Tübingen,
2017. június 22.)
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs
könyvkiadó Budapest 2019.
Prazna soba zvonika
Dragi Fridrih, u tvoju čast
belu košulju oblačim, zbog vrućine
sa kratkim hlačama, ali u kući te
ne nalazim. Ispod, u muzeju su
dokumenti, originalni primerci
tvojih nekad izdatih ostvarenja.
Kako treba. Idem u zvonik u sobu,
prazna je. Tragova nekog
drugog života nema. Preko prozora
virim i ugledam kako sa
čupavom kosom, visokom čelom me
pogledaš. Baš u jedan
duguljast čamac ulaziš i već
veslaš. Osećam. Usput se smeškaš,
bezoblično. Tragom tvojih pesama
o tebi jedan jedini crtež je
u meni, ali za divno čudo ta
skica iznenađujuće dobro oslikava
tvoj lik. Ipak ne mašem. Dok bi
se u meni nešto pokrenulo, neki
zametak pokreta, voda Nekara ispod
vrba samo jednu lađu od
papira nosi. Izvadim, od
izbledelih redova ništa ne razumem. Na
nemačkom je. Ispod nejasnih,
ispucalih redova pesama samo potpis
mogu odgonetnuti. Skardaneli. Od
toga opet lađu od papira pravim
i na vodu stavim. Na suncem
obasjano cveće mignem. Na tebe.
(Tibingen, 22.
juni 2017.)
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése