Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. –
Miholj Kad dođe ono
vrijeme kojemu se sabire
i oduzima a uvijek nekako
s miholjem dođe Kad prezrijeva
grožđe i prska voda na
usta a stari vraćaju
na kamena kućišta Ko bi mu ga znao
tad za išta pa pomiješam
žito s kukoljem i ne znam tad
kako sam uopšte živa kako uspjela i
kako promašila baš svaki koš ćorava kokoš Kako sam mogla
voljeti i tebe i njega i ovoga i onoga ponavljati uvijek one iste male slatke
riječi vezivati se za
sitnice koje svaka na jednu liče i sve su obećane
i sve medene da se umre do naredne Zar ljubav može
biti ako nije do groba Ili smo samo
potrošna roba svi mi bez razlike Kako sam mogla
ređati slike igrati se
staklenim perlama nervima čerupati naživo udove razvaljivati pa
slagati se iznova od prstiju do
tjemena od tebe do njega do naredna Blago onima koji od kuće i
ognjišta dalje vidjeli nisu nikada ništa do on nju i ona
njega i onaj komadić
obradiva dvorišta na prisojnoj
strani sve je i svega Kad dođe ono
vrijeme da životu položim račun privežem čun za obalu a uvijek nekako
s miholjem dođe da zamami Ja umiješam žito
s kukoljem pa skokom daljem
|
Ősz Mikor eljön az összeadás és kivonás ideje és valahogy mindig az ősszel érkezik Mikor túlérik a szőlő és fröccsen a szájban a víz az idősek meg a kőházakba térnek vissza Ki tudja ilyenkor mi minden történik hát gabonát konkollyal keverek és azt sem tudom egyáltalán élek-e mi sikerült és mit vétettem éppen minden nyeremény veszett fejszenyél Hogyan szerethettelek téged is őt is ezt is amazt is mindig ugyanazokat az édes szavakat ismételtem az egymásra hasonlító apróságokhoz kötődtem és mindegyik ígért és mindegyik mézédes a következő halálig Lehet szerelem ha nem sírig tartó Vagy csak fogyóeszközök vagyunk mi mindannyian kivétel nélkül Hogyan sorakoztathattam a képeket játszottam üveggyöngyökkel idegekkel végtagokat elevenen sanyargattam romboltam majd mindent újra összeraktam az ujjaktól a fejtetőig tőled hozzá a következőig Szerencsések akik házuknál tűzhelyüknél távolabb soha semmit sem láttak a férfinek a nő a nőnek a férfi meg az elfoglalt területen az a megművelhető udvarrész a mindent jelenti Mikor eljön a számadás ideje a parthoz kötöm a csónakot valahogy mindig az ősszel érkezik hogy csábítson Én gabonát konkollyal keverek majd továbbszökdelek Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése