Keresés ebben a blogban

2022. július 22., péntek

Katarina Sarić Miholj – Ősz

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. – 

Miholj
 
Kad dođe ono vrijeme
kojemu se sabire i oduzima
a uvijek nekako s miholjem
dođe
 
Kad prezrijeva grožđe
i prska voda na usta
a stari vraćaju na kamena kućišta
 
Ko bi mu ga znao tad za išta
pa pomiješam žito s kukoljem
i ne znam tad kako sam uopšte živa
kako uspjela i kako promašila
baš svaki koš
ćorava kokoš
 
Kako sam mogla voljeti
i tebe i njega
i ovoga i onoga
ponavljati
uvijek one iste
male slatke riječi
vezivati se za sitnice koje svaka na jednu liče
i sve su obećane i sve medene
da se umre
do naredne
 
Zar ljubav može biti ako nije do groba
Ili smo samo potrošna roba
svi
mi
bez razlike
 
Kako sam mogla ređati slike
igrati se staklenim perlama
nervima
čerupati naživo
udove
razvaljivati pa slagati se iznova
od prstiju do tjemena
od tebe do njega
do naredna
 
Blago onima
koji od kuće i ognjišta dalje
vidjeli nisu
nikada ništa
do on nju i ona njega
i onaj komadić obradiva dvorišta
na prisojnoj strani
sve je
i svega
 
Kad dođe ono vrijeme da životu položim račun
privežem čun
za obalu
a uvijek nekako s miholjem
dođe
da zamami
 
Ja umiješam žito s kukoljem
pa skokom daljem
 

Ősz
 
Mikor eljön
az összeadás és kivonás ideje
és valahogy mindig az ősszel
érkezik
 
Mikor túlérik a szőlő
és fröccsen a szájban a víz
az idősek meg a kőházakba térnek vissza
 
Ki tudja ilyenkor mi minden történik
hát gabonát konkollyal keverek
és azt sem tudom egyáltalán élek-e
mi sikerült és mit vétettem
éppen minden nyeremény
veszett fejszenyél
 
Hogyan szerethettelek
téged is őt is
ezt is amazt is
mindig ugyanazokat
az édes szavakat
ismételtem
az egymásra hasonlító apróságokhoz kötődtem
és mindegyik ígért és mindegyik mézédes
a következő
halálig
 
Lehet szerelem ha nem sírig tartó
Vagy csak fogyóeszközök vagyunk
mi
mindannyian
kivétel nélkül
 
Hogyan sorakoztathattam a képeket
játszottam üveggyöngyökkel
idegekkel
végtagokat elevenen
sanyargattam
romboltam majd mindent újra összeraktam
az ujjaktól a fejtetőig
tőled hozzá
a következőig
 
Szerencsések
akik házuknál tűzhelyüknél távolabb
soha semmit
sem láttak
a férfinek a nő a nőnek a férfi
meg az elfoglalt területen
az a megművelhető udvarrész
a mindent
jelenti
 
Mikor eljön a számadás ideje
a parthoz kötöm
a csónakot
valahogy mindig az ősszel
érkezik
hogy csábítson
 
Én gabonát konkollyal keverek
majd továbbszökdelek
 
Fordította: Fehér Illés

 

Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése