Maja
Milojković Zaječar, 16.
Juli 1975. –
|
Eho
ljubavi
Virtuoz na violini,
gumac na bini,
šta god poželiš si Ti.
Muzika dobija oblik i
ime
koje svetlošću obasja moje rime.
I klavijaturist i
gitarist,
Ti si maestralni artist.
A ja slušam eho, jer sam
daleko
od izvora ljubavnog mužičkog violinskog ključa
i plešem bosonoga na taktove tvoje pesme
i nadam se da ćeš čuti zvona mojih nanogvica
i da me pozoveš u svoje društvo;
jer mi je duša gladna nebeskoga zvuka.
Eho i ja dolazimo, samo
kaži kad.
Slušam te
i čekam
da mi u srcu objaviš svoj tajni
pozivni znak.
|
A szerelem visszhangja
Hegedűművész,
színész,
amit elképzelsz, az vagy.
A zene alakot és nevet öltve
borítja fénybe soraimat.
Zongorista is, gitáros is vagy,
Kitűnő művész vagy.
Én a visszhangot hallgatom,
mert a szerelem violinkulcsától messze
vagyok,
dallamod ütemére mezítláb táncolok
és
remélem, a bokámon csilingelő
csengőket hallva,
magadhoz hívsz;
mert lelkem égi zenét kíván.
Csak szólj, én és a visszhang
érkezünk.
Hallgatlak és
azt a szívemben megszólaló, tőled
eredő,
titkos hívó jelet várom.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése