Milica Milenković Brankica – Brankica

Milica Milenković Niš, 12. maj 1989. –

Brankica   I vi biste voleli Brankicu. Kako koju Brankicu? Onu devojčicu iz malog stana ponad raskrsnice naše varoši. Devojčicu duge braon kose.   I vi biste voleli Brankicu da ste je samo sreli. Voleli biste je dok idete onom ulicom držeći mamu za ruku pa sretnete njenu mamu i pitate za Brankicu. A ona kaže Brankica je otišla. A vaša mama pita Je l’ kod oca? (Brankica je dete razvedenih roditelja) A njena mama kaže Ne nije kod oca otišla je Umrla mi je Brankica. A vi stisnete ruku svojoj mami i gledate u nebo i pitate od čega je umrla Brankica. Od srca reći će vaša mati Od srca od srca od srca.   Sada dok mazite svoju kosu, tek sada znate šta je to „od srca” i kako devojčice Brankice umiru.   Voleli biste je kao ja Koja gledam prozore tog stana koja idem onom ulicom i dok se češljam vidim njeno lice i tako jednostavno, tako prosto celog života želim da imam kosu kao Brankica

Brankica   Brankicát ti is szerettétek volna. Miféle Brankicát? Azt a városunk kereszteződése feletti kis lakásban élő kislányt. A hosszú, barna hajú kislányt.   Ha találkoztok, Barankicát ti is szerettétek volna. Szeretettétek volna, míg anyukátok kezét fogva azon az utcán mentek és anyukájával találkozva Brankica után érdeklődtök. Ő meg azt mondja, Brankica elment. Anyukátok megkérdezi Ugye édesapjához? (Brankica elvált szülők gyermeke) Anyukája válaszol Nem nem az édesapjához Brankica meghalt. Ti meg anyukátok kezét szorítva az égre néztek és kérditek, Brankica miért halt meg. Mert szeretett mondja anyukátok Szeretett szeretett szeretett.   Most, míg hajatokat fésülitek, csak most tudjátok, mit jelent „szeretni“ és a Brankica kislányok hogyan halnak meg.   Úgy szerettétek volna, mint én, aki azt az ablakot nézem, aki azon az utcán megyek és míg hajamat fésülöm arcát látom, és ilyen egyszerűen, szinte játszva, azt akarom,egész életemben, mint Brankikcáé, a hajam olyan legyen.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://penbih.ba/2019/04/milica-milenkovic-pjesme/