Maja Milojković Eho ljubavi – A szerelem visszhangja

 

Maja Milojković Zaječar, 16. Juli 1975. –

Eho ljubavi   Virtuoz na violini, gumac na bini, šta god poželiš si Ti. Muzika dobija oblik i ime koje svetlošću obasja moje rime. I klavijaturist i gitarist, Ti si maestralni artist. A ja slušam eho, jer sam daleko od izvora ljubavnog mužičkog violinskog ključa  i plešem bosonoga na taktove tvoje pesme i nadam se da ćeš čuti zvona mojih nanogvica  i da me pozoveš u svoje društvo;  jer mi je duša gladna nebeskoga zvuka.  Eho i ja dolazimo, samo kaži kad. Slušam te i čekam da mi u srcu objaviš svoj tajni pozivni znak.

A szerelem visszhangja   Hegedűművész, színész, amit elképzelsz, az vagy.   A zene alakot és nevet öltve borítja fénybe soraimat.   Zongorista is, gitáros is vagy, Kitűnő művész vagy.   Én a visszhangot hallgatom, mert a szerelem violinkulcsától messze vagyok, dallamod ütemére mezítláb táncolok és remélem, a bokámon csilingelő csengőket hallva, magadhoz hívsz; mert lelkem égi zenét kíván.   Csak szólj, én és a visszhang érkezünk. Hallgatlak és azt a szívemben megszólaló, tőled eredő, titkos hívó jelet várom.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Maja Milojković Prati me – Kövess

 

Maja Milojković Zaječar, 16. Juli 1975. –

Prati me
 
Dajem ti tajni znak, prati belog zeca.
Moja tetovaža na ramenu govori.
Da, zaboravila sam, mi nismo u filmu Matriks.
Želim da budeš moj pratilac, 
ali ti ne znaš da čitaš znakove
koje postavlja Univerzum 
kroz brojeve i u govorenju deteta.
Postoji nebeski crtač čije pero ispisuje znakove horoskopa.
Sve je to jasno kao na dlanu budućnost,
kao odgovor na molitvu.
Ali umesto da gledaš, 
ti spavaš i sanjaš me u svilenoj noćnoj haljini,
a ne shvataš da mi je toplo u vreloj noći,
a ne da bih provocirala tvoja čula.
Darujem ti put onakav kojim se hoda bez materijalnih želja
i da se uputimo do Himalaja
gde ćemo gledati drugačijim očima.
Uronićemo u planinu od snega,
u čijoj unutrašnjosti postoji svet obilja.
Zatvori oči i sledi me.
Odvešću te, saputniče,
kada naučiš da tetovaže govore,
kada spoznaš putokaze ispisanih perom od zlata,
nama neće biti potrebno telo od zemlje.
Sledi me, odvešću te gde je obilje iz oživljenih snova.
I kada tamo kročiš nećeš želeti da se vratiš,
ali to najpre poželi.

Izvor: autor
 
 
Kövess
 
Titkos jelet adok, a fehér nyulat kövesd.
Vállamon a tetoválás beszél.
Igen, elfelejtettem, nem a Mátrix filmben vagyunk.
Azt akarom, kísérőm légy,
de az Univerzum által feltett jeleket
számokon és gyerekbeszéden
keresztül nem tudod megfejteni.
A csillagjegyeket mennyei rajzművész tolla vési.
Minden egyértelmű, mint tenyéren a jövő,
mint fohászra a felelet.
De ahelyett, hogy néznél,
alszol és selyem hálóingben képzelsz el,
közben nem tudod, melegem van a forró éjben
és nem érzékeiddel incselkedek.
Az anyagi kívánságok nélküli utat kínálom neked,
a Himalájára menjünk,
ahol más szemmel nézzük a világot.
Belsejében a bőség világát rejtő
hófedte hegybe merülünk.
Szemed csukd be és kövess.
Elvezetlek, útitársam,
ha megtanulod, a tetoválások beszélnek,
ha felismerd az arany tollal írt útjelzőket,
földből való testre nem lesz szükségünk.
Kövess, a megelevenedett álmok kánaánjába vezetlek.
Amikor oda lépsz, visszatérni már nem fogsz,
de mindenekelőtt áhítanod kell.
 
Fordította: Fehér Illés