Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. –
Није знао, бог ми дао Све му стаде И под капу И под образ, Покидана душа Очи слане.
Непроспаване ноћи Болом оковани дани, Напукло срце Живе ране.
Све му стаде И под капу И под образ, Трепнуо није Покидао нити.
Закопао љубав Ко убица тело И за своје дело Хтеде наздравити.
Све му стаде И под капу И под образ, Одврнуо бола чесму.
Није знао Бог ми дао Од бола да створим песму.
Да је певам Да ме вине У висине У висине.
После бола Среће пуно И милине И милине.
Да одлази бол К'о љута гуја Певајући Алилуја Алилуја!
|
Nem tudta, nekem
Isten adta Mindene elfért A kalapja alatt, Az arca alatt, Lelke szakadt, Szeme sós. Átvirrasztott éjek, Kínnal bilincselt napok, Meghasadt szív, Élő sebek. Mindene elfért A kalapja alatt, Az arca alatt, Pillanatnyilag a szálakat Nem szaggatta. Gyilkosként Temette el a szerelmet, És tettét Köszönté. Mindene elfért A kalapja alatt, Az arca alatt, Kín-csapot nyitott. Nem tudta, Nekem Isten adta, Hogy a kínból költeményt gyúrhatok. Hogy szavaljam, Hogy a magasba, A magasba Emeljen. Kín után Gyönyör jön, És mámor, És mámor. Mérges kígyóként Távozik a kín, Dalol, Alleluja Alleluja! Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése