Ranko
Pavlović Gornja Šnjegotina
kod Teslića 19. 01. 1943 –
|
Trenuci u
nepoznatom
Uvučeš se ponekad u svoju krv
i istražuješ tajanstva vlastitog tijela,
kao što su nekad avanturisti znatiželjom
prodirali kroz opasnosti dalekih prašuma.
Najduže se zadržiš u pećinama srca
i pitaš se: da li je ikad iko
odgonetao tajne njihovog lavirinta?
I ima li u zamršenim rukavcima
zalutalih ovčica i zvijeri?
Onda se, uplašen, bocneš uspomenom
tamo gdje krvne žile silno pulsiraju
i s curkom krvi iziđeš iz sebe,
iz neprohodnih hodnika
u kojima se lako zaluta.
|
Pillanatok az ismeretlenben
Olykor
saját véredbe hatolva
úgy kutatod
tested titkait,
ahogy
egykor a kíváncsi kalandorok
a
távoli őserdők veszedelmeit.
Legtovább
a szív barlangjaiban maradsz
és
felteszed a kérdést: egyáltalán feltárta-e
valaki
is rejtett útvesztőinek titkait?
És a
bonyolult átjárókban vannak-e
eltévedt
bárányok, vadak?
Majd
riadtan, az emlékekkel ott szúrod meg
magad,
ahol a vérerek hevesen vernek és
önmagadból,
a járhatatlan folyosókból,
ahol
könnyű utat téveszteni,
a vérrel
együtt távozol.
Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése