Keresés ebben a blogban

2022. november 8., kedd

Turczi István: Árnyék – Senka

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Árnyék
 
Egy árnyék fekszik az ágyamon
a fenébe is ki küldte kié
mozdulatlanul fekszik meztelenül
most mintha rám nézne biccent
mindenesetre jólnevelt árnyék
paplanomról egyenként összeszedi
régi nők kifakult hajszálait
megigazítja vánkosomat is majd
otthonos mozdulattal hellyel kínál
a veríték rajtam csíkokban csordogál
a fenébe is újabban ébren álmodom
már legyintenék micsoda badarság
az árnyékoknak honnan volna testük
értelmük feminin gesztusaik
mikor a homály szürke csontszálaiból
kibomlik ÉVA hibátlan alakja
mintha nem is ütötte volna el
egy sárga kamion török rendszámmal
mintha élne és vidáman lélegezne
finoman görbülő vékony karját
felém fordítja hívogatón
csak a fürdőszoba ajtajának
dermesztő csapódása nyomja el
felejthetetlen hangját
 

Senka
 
Na krevetu mi senka leži
do đavola ko li ju je poslao čija je
nepomično golo leži
sad kao da me je pogledala klimnula
u svakom slučaju je dobro vaspitana senka
sa jorgana svaki izbledeli vlas kose
negdašnjih žena pokupi
i jastuk namesti te
vičnim pokretom mesto mi nudi
niz mog obraza znoj u potocima curi
do đavola u zadnje vreme budno sanjam
već bi i odmahnuo kakva glupost
senke odakle bi imale telo
razum ženstvene manire
kad iz sivih okoštalih niti nevida
besprekoran lik Eve izdvaja
kao da ju žuti kamion
sa turskom registracijom nije pregazio
kao da živi i veselo diše
nežno savitljivu tananu ruku
prema meni okreće poziva
njen nezaboravan glas
leden tresak vrata
od kupaone potisne
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 68. old.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése