Aleksandar Đoković
Vrnjačka Banja 27.
januar 1986. –
Jubilej danas nam
je godišnjica i ja oblačim
svoju košulju zelenu sa
crnim kvadratima ispeglana
je i miriše na
jorgovan danas nam
je godišnjica češljam
kosu na stranu stavljam
omiljeni parfem koji mi je
poklonila danas nam
je godišnjica i odlazim
na pijacu da kupim
cveće za našu vazu u dnevnoj
sobi kupiću ono
žuto mirišljavo
cveće koje ona
najvše voli zaboravio
sam kako se zove ali znam
kako izgleda kupiću
bosiljak i malo
đurđevka svežu
piletinu i domaći
sir onaj koji ona voli kaže
da se topi u ustima i
da joj miluje hormone sreće danas
nam je godišnjica naduvavam
gume na svom
biciklu spustiću
se niz ulicu kojom
ona prolazi mislim
da ću kupiti i
pečurke jer
da ona
voli pečurke i
voli da trči ne
voli svoju užu rodbinu kaže
naporni su danas
nam je godišnjica i
otvaram najskuplji konjak dinstam
piletinu i pečurke dodajem
beli luk ona
ne voli beli luk ali
pravi se da joj ne smeta dodaću
onaj sir u
sve to i
dobro ću začiniti ona
ne voli konjak voli belo vino voli
decu i
aretu frenklin ja
volim kad je
okrenuta ka prozoru kroz
koji ulazi sunce i
kad se smeje zatvorenih
očiju ima
pravu crnu kosu i
veliko čelo rekao
sam joj da
spusti malo šiške danas
nam je godišnjica i
proslavićemo je tradicionalno kao
i svake godine ona
u americi sa dečkom ja ovde sa mačkom
|
Jubíleum ma van az évfordulónk és a zöld fekete kockás ingemet veszem fel kivasalt orgonaillatú ma van az évfordulónk hajamat oldalra fésülöm a kedvenc parfümöt
használom azt amit ajándékba tőle
kaptam ma van az évfordulónk a piacra megyek virágot venni vázánkba a nappali szobába azt a sárga illatos virágot veszem amit legjobban szeret már elfelejtettem hogyan
hívják de felismerem bazsalikomot és gyöngyvirágot veszek meg friss csirkehúst és házi túrót azt amit ő szeret mondja olvad a szájban és az öröm hormonjait
simogatja ma van az évfordulónk kerékpáromon felfújom a gumikat azon az utcán hajtok végig melyen ő jár valószínű gombát is veszek mert szereti a gombát és szeret futni rokonait nem szereti mondja fárasztóak ma van az évfordulónk a legdrágább konyakot
nyitom ki dinsztelem a csirkehúst és
a gombát fokhagymát adok hozzá a fokhagymát nem szereti de úgy tesz mintha nem
zavarná hozzáadom a sajtot mindent jól ízesítek nem szereti a konyakot a fehér bort szereti szereti a gyerekeket és Aretha Franklint szeretem mikor a napsütötte ablak felé fordul és mikor csukott szemmel nevet valódi fekete hja van meg magas homloka mondtam neki frufrut hordjon ma van az évfordulónk és megünnepeljük hagyományosan mint minden évben ő amerikában egy fiúval én itt a macskával Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Aleksandar Đoković: Sve biće u redu, Interprint Beograd, 2019. str. 5-7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése