Aleksandar Đoković Jubilej – Jubíleum

 

Aleksandar Đoković Vrnjačka Banja 27. januar 1986. –

Jubilej   danas nam je godišnjica i ja oblačim svoju košulju zelenu sa crnim kvadratima ispeglana je i miriše na jorgovan danas nam je godišnjica češljam kosu na stranu stavljam omiljeni parfem koji mi je poklonila danas nam je godišnjica i odlazim na pijacu da kupim cveće za našu vazu u dnevnoj sobi kupiću ono žuto mirišljavo cveće koje ona najvše voli zaboravio sam kako se zove ali znam kako izgleda kupiću bosiljak i malo đurđevka svežu piletinu i domaći sir onaj koji ona voli kaže da se topi u ustima i da joj miluje hormone sreće danas nam je godišnjica naduvavam gume na svom biciklu spustiću se niz ulicu kojom ona prolazi mislim da ću kupiti i pečurke jer da ona voli pečurke i voli da trči ne voli svoju užu rodbinu kaže naporni su danas nam je godišnjica i otvaram najskuplji konjak dinstam piletinu i pečurke dodajem beli luk ona ne voli beli luk ali pravi se da joj ne smeta dodaću onaj sir u sve to i dobro ću začiniti ona ne voli konjak voli belo vino voli decu i aretu frenklin ja volim kad je okrenuta ka prozoru kroz koji ulazi sunce i kad se smeje zatvorenih očiju ima pravu crnu kosu i veliko čelo rekao sam joj da spusti malo šiške danas nam je godišnjica i proslavićemo je tradicionalno kao i svake godine ona u americi sa dečkom ja ovde sa mačkom

Jubíleum   ma van az évfordulónk és a zöld fekete kockás ingemet veszem fel kivasalt orgonaillatú ma van az évfordulónk hajamat oldalra fésülöm a kedvenc parfümöt használom azt amit ajándékba tőle kaptam ma van az évfordulónk a piacra megyek virágot venni vázánkba a nappali szobába azt a sárga illatos virágot veszem amit legjobban szeret már elfelejtettem hogyan hívják de felismerem bazsalikomot és gyöngyvirágot veszek meg friss csirkehúst és házi túrót azt amit ő szeret mondja olvad a szájban és az öröm hormonjait simogatja ma van az évfordulónk kerékpáromon felfújom a gumikat azon az utcán hajtok végig melyen ő jár valószínű gombát is veszek mert szereti a gombát és szeret futni rokonait nem szereti mondja fárasztóak ma van az évfordulónk a legdrágább konyakot nyitom ki dinsztelem a csirkehúst és a gombát fokhagymát adok hozzá a fokhagymát nem szereti de úgy tesz mintha nem zavarná hozzáadom a sajtot mindent jól ízesítek nem szereti a konyakot a fehér bort szereti szereti a gyerekeket és Aretha Franklint szeretem mikor a napsütötte ablak felé fordul és mikor csukott szemmel nevet valódi fekete hja van meg magas homloka mondtam neki frufrut hordjon ma van az évfordulónk és megünnepeljük hagyományosan mint minden évben ő amerikában egy fiúval én itt a macskával   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Aleksandar Đoković: Sve biće u redu, Interprint Beograd, 2019. str. 5-7.

Aleksandar Đoković Nokaut – Kiütés

 

Aleksandar Đoković Vrnjačka Banja 27. januar 1986. –

Nokaut   od sporta sam odustao rano oko trinaeste   kad sam dobio pljusak bokserskih rukavica po licu i rebrima   i shvatio da mora mnogo da se trči i eskivira   od sporta sam odustao rano ali ne i od prihvatanja pravila   ne spuštaj ruke i ne udaraj ispod pojasa čak i ako tebe udari protivnik ili život   primi udarce kao nezvane goste što su svratili da te pitaju kako si

Kiütés   a sporttól hamar elálltam tizenhárom évesen   mikor arcomat bordáimat bokszkesztyűvel sorozatütés érte   és megértettem sokat kell szaladni és kitérni   a sporttól hamar elálltam de nem a szabályok elfogadásától   karod ne engedd le övön alul ne üss akkor se ha téged ellenfeled vagy az élet üt   az ütéseket hívatlan vendégként fogadd aki meglátogatott és kérdi hogy vagy   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://kulturnikisobran.com/poezija-aleksandar-dokovic-sve-bice-u-redu/

Aleksandar Đoković zaboravljam – elfeledem

Aleksandar Đoković Vrnjačka Banja 27. januar 1986. –

zaboravljam zaboravljam lepe stvari pet vrabaca oko bare devojku sa belim cvetom u crvenoj kosi dok prelazi ulicu i smeje se gleda u prste jutro koje ne žuri klupu u parku ispred zgrade zaboravljam najdublje mesto u šumi nema ničega osim buke vodopada i trulog lišća koje se raspada pod nogama zaboravljam labudove na reci vetar između zgrada njena bosa stopala prste koji uznemiruju površinu vode dok sedi na doku i tople ruke dok me grli i kaže nisam spremila ništa ali snaći ćemo se

elfeledem elfeledem a szép dolgokat a mocsárparti öt verebet vörös hajában fehér virággal a lányt ahogy mosolyogva maga elé nézve megy át az utcán a ráérős reggelt a ház előtti parkban a padot elfeledem az erdő mélyét a vízesésrobajon és a talp alatt szétmálló poshadt levélzeten kívül semmi sincs elfeledem a folyón a hattyút az épületek közötti szelet meztelen talpát ösztökélő ujjait a vízfelszínt míg a dokkon ül a meleg kart és ahogy ölel a suttogást semmit sem készítettem de megleszünk Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2019/08/poezija-aleksandar-okovic.html#more

Aleksandar Đoković nevažno – nem fontos

Aleksandar Đoković Vrnjačka Banja 27. januar 1986. –

nevažno sve je nevažno zauvek gasim cigaru u čaši od jogurta na jednoj slici nas je petoro puniš pet godina tu je torta i baloni smejemo se umazanih obraza na drugoj slici mi na maturi imam smešnu košulju skinuo sam leptir mašinu da ne izgledam glupo onda jedna pored jelke držim prskalicu smejem se i debeo sam sve je nevažno zauvek samo nemoj da se plašiš pukneš prstima i evo nas ovde nije strašno ako padneš i nije strašno ako dobiješ batine i nije strašno ako te ostavi neko niti ako izgubiš posao strašno je ako izgubiš sebe u stvari jebeš sve ovo ako izgubiš sebe

nem fontos immár semmi sem fontos a cigarettát joghurtos pohárban nyomom el egy képen öten vagyunk ötödik születésnap itt a torta meg a ballonok maszatos ábrázattal nevetünk a másik képen érettségi előtt állunk furcsa az ingem a csokornyakkendőt levettem mert sután éreztem magam majd a karácsonyfa mellett csillagszórót tartok nevetek és kövér vagyok immár semmi sem fontos csak ne félj ujjaddal csettintesz és íme itt vagyunk nem borzasztó ha elesel nem borzasztó ha elvernek nem borzasztó ha valaki elhagy az sem ha munkahelyedről kirúgnak borzasztó az ha önmagadat veszíted el tulajdonképpen cseszd meg mindezt ha önmagadat veszíted el Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2019/08/poezija-aleksandar-okovic.html#more