Keresés ebben a blogban

2020. július 15., szerda

Aleksandar Đoković zaboravljam – elfeledem


Aleksandar Đoković Vrnjačka Banja 27. januar 1986. –

zaboravljam

zaboravljam lepe stvari
pet vrabaca oko bare
devojku sa belim cvetom
u crvenoj kosi
dok prelazi ulicu
i smeje se
gleda u prste
jutro koje ne žuri
klupu u parku
ispred zgrade
zaboravljam
najdublje mesto
u šumi
nema ničega
osim buke vodopada
i trulog lišća
koje se raspada
pod nogama
zaboravljam
labudove na reci
vetar između zgrada
njena bosa stopala
prste koji uznemiruju
površinu vode
dok sedi na doku
i tople ruke
dok me grli i kaže
nisam spremila ništa
ali snaći ćemo se


elfeledem

elfeledem a szép dolgokat
a mocsárparti öt verebet
vörös hajában
fehér virággal a lányt
ahogy mosolyogva
maga elé nézve
megy át az utcán
a ráérős reggelt
a ház előtti
parkban a padot
elfeledem
az erdő
mélyét
a vízesésrobajon
és a talp alatt szétmálló
poshadt levélzeten
kívül
semmi sincs
elfeledem
a folyón a hattyút
az épületek közötti szelet
meztelen talpát
ösztökélő ujjait
a vízfelszínt
míg a dokkon ül
a meleg kart
és ahogy ölel a suttogást
semmit sem készítettem
de megleszünk

Fordította: Fehér Illés
Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2019/08/poezija-aleksandar-okovic.html#more

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése