Aleksandar Đoković
Vrnjačka Banja 27. januar
1986. –
zaboravljam
zaboravljam lepe stvari pet vrabaca oko bare devojku sa belim cvetom u crvenoj kosi dok prelazi ulicu i smeje se gleda u prste jutro koje ne žuri klupu u parku ispred zgrade zaboravljam najdublje mesto u šumi nema ničega osim buke vodopada i trulog lišća koje se raspada pod nogama zaboravljam labudove na reci vetar između zgrada njena bosa stopala prste koji uznemiruju površinu vode dok sedi na doku i tople ruke dok me grli i kaže nisam spremila ništa ali snaći ćemo se |
elfeledem
elfeledem
a szép dolgokat
a
mocsárparti öt verebet
vörös
hajában
fehér
virággal a lányt
ahogy
mosolyogva
maga
elé nézve
megy
át az utcán
a
ráérős reggelt
a ház
előtti
parkban
a padot
elfeledem
az
erdő
mélyét
a vízesésrobajon
és a
talp alatt szétmálló
poshadt
levélzeten
kívül
semmi
sincs
elfeledem
a
folyón a hattyút
az
épületek közötti szelet
meztelen
talpát
ösztökélő
ujjait
a
vízfelszínt
míg a
dokkon ül
a
meleg kart
és
ahogy ölel a suttogást
semmit
sem készítettem
de
megleszünk
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése