Méhes Károly Pécs
1965. február 20. –
Álom az angyalról Amikor ágyamban fekszem és az ablakon át kinézek az égre pontosan látom amint erre repül egy huncut angyal billegeti a fejét és a szárnyát a szája elé teszi hogy is merészelné zavarni az álmom amikor róla álmodom!
Azt álmodom a lábtörlő alatt megleltem a kulcsot kicsit elrozsdált időpor rajta lassan közelítek vele az angyal köldöke felé mint puha viaszba nyomom és forgatom feltárulkozik egy ibolyás rét méhek dongnak körben és nagyokat dobban a nap
Ebben a testmelegben keverek el töltekezem az elevenség illatával oldalt dőlök hogy pontosan a szemem előtt legyen egy virág lássam a méh érkezését ahogy kelyhébe száll és nektárját veszi hagyom hogy a karom csak zsibbadjon a szemem itt is lecsukódik mert az angyalról álmodni eleget nem lehet
|
San o anđelu Kad u krevetu ležim i preko prozora pogledam na nebo tačno vidim kako jedan vragolast anđeo upravo ovamo leti glavom
maše i krilo ispred usta stavi kako bi mi smeo san smetati kad o njemu sanjam! Sanjam da sam ispod otirača sa nešto zarđalom prašinom ključ našao s tim prema pupku anđela polako se približavam kao u mekan vosak gurnem i vrtim ljubičicama puna livada se pojavljuje svuda okolo pčele zuje i sunce lupa Sa tom toplinom tela se izmešam sa mirisom živahnosti se
punim na stranu se nagnem da jedan
cvet baš ispred
mog oka bude da vidim kako pčela stiže u čašku ulazi i nektar uzima tako ostajem neka mi ruka trne tu i oči moji se sklapaju jer se o
anđelima dovoljno sanjati ne može Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
http://www.meheskaroly.hu/vers.php?lang=&id=13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése