Zsebők Csaba Visszasüppedve kozmikus magányba – U kosmičku samoću utonuto

 

Zsebők Csaba Budapest, 1974. január 6. – 

Visszasüppedve kozmikus magányba   Gyerekként, barátként, társként, apaként, társas lényként süppedek vissza a kozmikus magányba –   félelem, várakozás, vágy, remény, szeretet szegét magamba verve

U kosmičku samoću utonuto   Poput deteta, prijatelja, drugara, oca, društvenog bića tonem u kosmičku samoću   u sebi eksera straha, iščekivanja, žudnje, nade, ljubavi ukucavši   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/gorcso/5020-zsebok-csaba-visszasuppedve-kozmikus-maganyba