Tavasz utca Hámán
Kató, mutatta az utcatábla, néhanapján arra mentem iskolába. Illetve nem néha, májusban mindig, köpenyben, térdzokniban, ahogy illik, holott kerülőút volt ez leginkább, a Bartók Bélán rövidebb volt a táv. De itt, az utca két oldalán a fák ahogy virágba borultak, oly pompát mutattak be, olyan sziromáradat csipkézte reggel köpenyes vállamat, azt képzelhettem, mit nékem iskola, elrepülök innen, egy-kettő, bárhova. És hozzá az a tömény, bódító
illat, nem hogy lélekig, csontvelőig elhat, finoman bepácol, örök életet ad, nem illan el többé, sohase hervad. Hámán Kató, mutatta az utcatábla, és én mentem, a tavasz utcájában járva, mert Tavasz utca lett és az ma is - egy szemüveges lányka felém kancsalít.
|
Ulica Proleća Kato Haman, čitam
naziv ulice, koji put sam
u školu u tom pravcu išao. Odnosno ne tek
tu i tamo, u maju uvek, u kabanici, dokolenici,
kako priliči, zaobilaznicu
sam birao, ulicom Bele Bartoka
relacija je kraća bila. Ali tu, na
obe strane ulice kako su drveća
rascvetala, neverovatan raskoš prikazali, a
moja kabanicom pokrivena ramena je takva
bujica cvetnih listića prekrila da sam mogao
zamisliti, šta će mi škola, kad odavde bilo
gde mogu odleteti. I uz to još
onaj gust, omamljujući miris, ne samo do
duše, do koštane srži prodire, fino obavija,
večnost daruje, nikad više
ne iščezne, ne vene. Kato Haman,
čitam naziv ulice, a ja sam
hodao, u ulici proleća hodao, jer ulica
Proleća je postala i dan danas je – devojka sa nočalima
razroko mene gleda . Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése