Risto Vasilevski Nepodnošljiva sudbina – Elviselhetetlen sors

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Nepodnošljiva sudbina   Nekad se do donjeg sveta stizalo lako. Hermes je bio jedinstven a put siguran i dobro znan. Odande se moglo i natrag, ako se ne ponovi Orfejeva greška dok je izbavljao Euridiku.   Trebalo je znati smerne reči, odenuti ih u plavnu muziku i njima razgaliti srce kamena kojim su zatvarane dveri Hada. I ići, ne osvrtati se za sobom, dok se ne pređe granica između smrti i života.   Sad do pakla vode mnogi putevi, i svi su zakrčeni putnicima nad kojima ne bdiju anđeli, niti božji pev zemaljskih sveštenika. Sad savremeni, surovi Hermesi putnike vode izdaleka, iz svojih tajnih jazbina, sa svojih javnih govornica. I, u sveopštoj gužvi, ne može se čuti štedar glas, niti prepoznati zov Euridike, koja nas odavno moli za spas.   Nepodnošljiva je ova naša sudbina, čim smo tako zaboravljeni od života, čim smo tako lako prepušteni smrti!

Elviselhetetlen sors   Egykor az alvilágba könnyen el lehetett jutni. Hermész felülmúlhatatlan volt az út meg biztos és jólismert. Onnan visszaút is létezett, ha Orpheusz hibáját, miközben Euridikét mentette, nem követik el.   Ismerni kellett a hozzáillő kifejezéseket, túláradó dallamba foglalni és azzal a pokol ajtaját elzáró kövek szívét meglágyítani. És menni, vissza nem tekinteni, míg a halál és az élet közötti határt az egyén át nem lépi.   Most a pokolba sok út vezet és mindegyik törtető utasokkal tömve, akik felett sem angyalok, sem istenhez szóló pásztordalok nem virrasztanak. Most az utasokat a jelenkori, kegyetlen Hermészek titkos barlangjaikból nyilvános szószékeikről vezetik. És az általános zűrzavarban a méltányos hang nem hallatszik, sem Euridiké hívogató hangja, mely ősidők óta a megváltásért könyörög.   Elviselhetetlen ez a mi sorsunk, hisz bennünket az élet oly könnyen feled, hisz a halál könnyű prédai vagyunk!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor