Turczi István: Utazás – Putovanje

 

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

 

 Utazás
 
nézd mennyi baj van velem
még egy vacak vonatablakot sem tudok lenyitni
ismeretlen tájak suhannak velünk az éjszakában
fák suhognak a szélben dombok hullámzanak
legalább megszagolhatnám a levegőt legalább
érinthetném      beérném kevéssel is
lírázó perceimből látod kiszakít a tudat
hogy valamit saját hibámból elveszíthetek
egy érzést egy illatot azonosítható benyomásokat
mindent      s míg én sután tusakodom
veled egyre újabb álmok forognak
(talán mindazt látod mihez éber szem kevés)
világkörüli magán-utadon régi vágyak arcok
emlékeidbe süppedő mozdulatok kísérnek
úgy képzelem: hajnalodó mosolyod hajlatában
én is meghúzódhatok      hisz van némi közöm
lázas álmaidhoz      mióta közösen ébredünk
a szerelem miért is lenne más
mint két összeérő halánték öldöklő lüktetése
megíratlan test-legendák keserves sora ———
a táj csak rohan rohan tovább
valahol mögöttünk már felkelt a Nap
távolba merülő arcod peremén
pillantásod kékjébe bugyolálva
végre megcsillan a tengeröböl
 
Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 70. old.
 
 
Putovanje
 
pogledaj sa mnom koliko problema ima
ni običan prozor voza ne mogu otvoriti
u noć sa nama nepoznati krajevi jure
u vetru drveća šume brežuljci talasaju
bar da mogu vazduh pomirisati bar da ga
mogu taknuti      i sa manje bih bio zadovoljan
vidiš iz razneženih minuta razum me trza
da nešto zbog vlastite greške mogu izgubiti
jedan osećaj utiske koji mirise identificiraju
sve      i dok se ja nespretno nadmećem
sa tobom sve noviji snovi se vrte
(možda sve vidiš za što je budno oko nedovoljno)
na tvom vlastitom putu oko sveta stare želje lica
u sećanju urezani pokreti te prate,
tako zamišljam: u savoju tvog jutarnjeg osmeha
i ja se mogu skloniti        jer nekakvu vezu sa
tvojim grozničavim snovima i ja imam      otkada
se zajedno budimo ljubav što bi bila nešto drugo
no ubitačno lupanje dve slepoočnice tokom dodira
gorak stih nenapisane legende tela ———
kraj i dalje samo juri
negde iza nas već je i Sunce izašlo
na rubu tvog u daljinu utonulomg lica
u plaveti tvog pogleda umotano
konačno zaliv mora zasija
 
Prevod: Fehér Illés