Valentina Novković
Beograd, 16. 05. 1973. –
Под сузом Учим да трпезу
многољудном учиним, а сама јој се
радујем. И прсте да се додиру
приклоне, једном кад се догоди. Непце да сладом љутину назове, на невиђено. У време страшћа, кротка
да постанем. Учим да тањир je вршнији
од лонца кад очи на довољно
навикну. А човек бескрајем
испуњен, ако се под сузом уме
насмејати.
|
Könnyes
szemmel Tanulom, a
terített asztalt sokadalommal úgy körülvenni,
hogy annak egyedül én örüljek. Ujjam fogadja
el az érintést, ha egyszer
megtörténik. Szám, az indulatot,
látatlanba, figyelmességnek
nevezze. És legyek szelíd
a szenvedély idején. Tanulom, a
tányér fontosabb a fazéknál, mikor a
szem a bőséghez szokott. Az az ember
meg a végtelennel telt, aki könnyes
szemmel is mosolyra késztet. Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Валентина Новковић:
Небогледни пев АСоглас д.о.о. Зворник, 2022. стр. 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése