Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –
|
Bezimeno popodne
Posle kiše sunce je
obasjalo
Prozore devojačke sobice
(tačnije belu zavesicu).
Iz susedstva čuli su se
krici
Rozele (papige), a neko
je sa razlogom
Ili bez razloga lupao
vratima.
Travnjaci su blistali, a
po terasama
Pušili su starci i
dečaci koji su
Verovatno više uživali u
dimu.
Prošao je mladić u
otrovnozelenoj košulji
I devojka u belom nalik
labudu ili
Još tačnije: labudici.
Verovali ili ne i ja sam
sedeo na terasi
Tog sparnog
septembarskog popodneva
I pišući ovu pesmu
mislio na nešto
Što nije imalo ime ali
je
Poput kragne pivske pene
Izazivalo dug uzdah.
|
Névtelen délután
Eső után kisütött a nap,
Fényárban a lányszoba ablaka
(pontosabban fehér függönye).
A szomszédból rikoltások hallatszottak,
Rozellák (papagájok), valaki meg okkal
Vagy ok nélkül, az ajtón dörömböl.
Csillogott a pázsit, a tornácokon meg
Öregek cigarettáztak és gyerekek is, akik
A füstöt valószínű sokkal jobban élvezték.
Egy fiú méregzöld ingben ment el előttünk,
Mellette a lány hattyú, pontosabban
Hattyúhercegnő fehérben.
Hiszik vagy nem, azon a szeptemberi,
Fülledt délutánon én is a tornácon ültem
És verset írva névtelen
Valamire gondoltam,
Mint a sör hab-nyakkendője,
Hosszú sóhajt váltott ki.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Vasa Pavković: Knjiga o lastavicama, Matica
srpska, Novi Sad 2000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése