Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –
№ 33 laku noć, moje dame, laku noć bliži se kraj ove operete laku noć, moje dame, laku noć odlazim da spavam čist bez slojeva šminke godinama nanošenih laku noć, moje dame, laku noć da mi je svaka od vas podarila samo po kamenčić tuge sad bih morao da unajmim nosače srećom bilo je tu i radosti nadam se da i vi pokatkad tako mislite laku noć moje dame, laku noć nije prošao ni jedan dan mog života a da se ne setim ponaosob svake od vas vaših mirisa očiju osmeha grudi bokova vaših glasova godine su ih pretvorile u hor anđela a uz takvu muziku divno je tonuti u san laku noć, moje dame, laku noć
|
№ 33 jó
éjt, hölgyeim, jó éjt közeledik
az operett vége jó
éjt, hölgyeim, jó éjt aludni
térek tisztán az
évek alatt rám rakodott arcfesték-rétegek
nélkül jó
éjt, hölgyeim, jó éjt ha
önök közül mindenki csak egyetlen bánat-követ
adott volna most
hordárokat kellene fogadnom szerencsére volt
itt öröm is remélem
néha önök is így gondolják jó
éjt, hölgyeim, jó éjt életem
egyetlen napja sem múlt el úgy hogy
külön-külön mindannyiukra ne
gondoltam volna illatukra szemükre mosolyukra mellükre csípőjükre hangjukra melyek
az évek folyamán angyal-kórussá váltak ily
zene kíséretében pedig álomba
merülni maga a
csoda jó
éjt, hölgyeim, jó éjt Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet
Beograd 2015. str. 67.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése