Keresés ebben a blogban

2023. március 7., kedd

Živko Nikolić Некадa – Egykor

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Некадa
 
Некада бејах Кнез пчела и зечева,
покаткад и дивљих гусака.
Али, гуске су стално бежале,
ка југу, у неку другу маглу.
Ах, те моје шашаве гуске
које се лако над водом обрушавају,
које лете насупрот ветру,
још ми покаткад у сан дођу,
гачу и дозивају.
Ко с њима тајну да подели?
Како сам само некада скакавце кротио,
како сам лако вукове збирао,
срне и јазавце, роде и лисице,
и даброве над хитрим водама.
Али гуске, гуске посивеле
још једном ми под прозором
дочарајте недођију,
део мене будите,
гракните над свим рекама,
све птице, све звери дозовите,
део мене стварно будите.
 
11. 10. 2009 – 23. 9. 2012. Београд
 

Egykor
 
Egykor a méhek és a nyulak Hercege voltam,
néha a vadlibáké is.
De a libák mindig szöktek,
délre, holmi más ködfátyolba.
Ó, azok a víz felett könnyen lebegő,
a széllel szemben szálló
bolondos libáim
álmomban még mindig megkeresnek,
gágognak és hívogatnak.
Titkot ki osztana meg velük?
Ahogy egykor a szöcskéket szelídítettem,
oly könnyen gyűjtöttem a farkasokat,
az őzeket és a borzokat, a gólyákat és a rókákat
és a gyors vizek felett a hódokat.
De libák, szürke libák
varázsoljátok még egyszer
ablakom alá a nemlétező világot,
részemmé váljatok,
minden folyó felett gágogjatok,
minden madarat, minden vadat ide hívjatok,
tényleg a részemmé váljatok.
 
Belgrád, 2009. 10. 11. – 2012. 9. 23.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 54.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése