Dušan Gojkov
Beograd 11. avgust 1965. –
№ 3⁄4 a tad osmehnite se nekom u moje ime poljubite nekog u moje ime popijte poneku čašu vina kakao ili nešto tako u moje ime gledajući u zalazak sunca ili zvezde na nebu u moje ime dodirnite nekog nežno u moje ime a vi, ljubavi, deco, prelistajte moje knjige ima tamo pokoji stih poneki poljubac samo za vas zamolite violinistu da vam odsvira potiho jednu primorsku veselu za mene pogledajte u talase kako se o obalu razbijaju nestaju za njima dolaze drugi kao što i nakon mene dolaze drugi udahnite duboko miris mora te kapi, slane (to se nikad ne menja) u moje ime uživajte u kiši bez kišobrana u ukusu zelene jabuke mirisu onog šašavog cveća što raste uporno između katranisanih železničkih pragova dok čekate voz da posetite nekog dragog u moje ime uživajte u toplom pogledu nekog nepoznatog u moje ime (oblake nemojte zaboraviti: oblaci su važni) osetite miris blago oznojenog konja pod vama u moje ime otvorite prozore u sumrak da u spavaću sobu uđe svež noćni vazduh u moje ime slušajte zvuk tek napadalog snega što škripi pod vašim stopalima a ti, mila moja, osmehuj se osmehuj se stalno u moje ime
|
№ 3⁄4 akkor mosolyogjatok
valakire a
nevemben csókoljatok
meg valakit a
nevemben igyatok
meg néhány pohár bort kakaót
vagy valami hasonlót a
nevemben nézzétek
a naplementét vagy
az égen a
csillagokat a
nevemben gyengéden
érintsetek meg valakit a
nevemben ti
meg, szerelmem, gyerekek, könyveimet
lapozzátok ott
néhány sor néhány
csók csak
a tiétek kérjétek
meg a hegedűst játsszon el egy vidám tengerpati dalt halkan nekem nézzétek
a hullámokat a
parton széttörnek eltűnnek de
utánuk mások jönnek ahogy
utánam is mások
jönnek mélyen
szívjátok be a
tenger illatát a
cseppeket, sósakat (azok sosem változnak) a
nevemben esernyő
nélkül élvezzétek
az esőt a
zöld alma ízét annak
a kátrányos sínek között rendületlenül
növő bolondos
virágnak az
illatát míg
a vonatot várjátok hogy
a kedvest meglátogassátok a
nevemben élvezzétek
az ismeretlen meleg
tekintetét a
nevemben (ne
felejtsétek el a felhőket: a
felhők fontosak) érezzétek
meg magatok alatt az izzadt ló illatát a
nevemben alkonyatkor
nyissatok ablakokat menjen
friss levegő a
hálószobába a
nevemben hallgassátok a
talpatok alatt csikorgó éppen
leesett hó hangját te
meg, kedvesem, mosolyogj egyre
csak mosolyogj a
nevemben Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet
Beograd 2015. str. 65-66.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése