Keresés ebben a blogban

2023. március 3., péntek

Dušan Gojkov № 3⁄4 – № 3⁄4

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

34
 
a tad
osmehnite se nekom
u moje ime
poljubite nekog
u moje ime
popijte poneku čašu vina
kakao ili nešto tako
u moje ime
gledajući u zalazak sunca
ili zvezde
na nebu
u moje ime
dodirnite nekog nežno
u moje ime
a vi,
ljubavi,
deco,
prelistajte moje knjige
ima tamo pokoji stih
poneki poljubac
samo za vas
zamolite violinistu
da vam odsvira
potiho
jednu primorsku veselu
za mene
pogledajte u talase
kako se o obalu razbijaju
nestaju
za njima dolaze drugi
kao što i nakon mene
dolaze drugi
udahnite duboko
miris mora
te kapi, slane (to se nikad ne menja)
u moje ime
uživajte u kiši
bez kišobrana
u ukusu zelene jabuke
mirisu onog šašavog cveća
što raste uporno
između katranisanih železničkih
pragova
dok čekate voz
da posetite nekog dragog
u moje ime
uživajte u toplom pogledu
nekog nepoznatog
u moje ime
(oblake nemojte zaboraviti:
oblaci su važni)
osetite miris blago oznojenog konja
pod vama
u moje ime
otvorite prozore u sumrak
da u spavaću sobu uđe
svež noćni vazduh
u moje ime
slušajte
zvuk tek napadalog snega
što škripi pod vašim stopalima
a ti, mila moja,
osmehuj se
osmehuj se stalno
u moje ime
 

34
 
akkor
mosolyogjatok valakire
a nevemben
csókoljatok meg valakit
a nevemben
igyatok meg néhány pohár bort
kakaót vagy valami hasonlót
a nevemben
nézzétek a naplementét
vagy az égen
a csillagokat
a nevemben
gyengéden érintsetek meg valakit
a nevemben
ti meg,
szerelmem,
gyerekek,
könyveimet lapozzátok
ott néhány sor
néhány csók
csak a tiétek
kérjétek meg a hegedűst
játsszon el
egy vidám tengerpati dalt
halkan
nekem
nézzétek a hullámokat
a parton széttörnek
eltűnnek
de utánuk mások jönnek
ahogy utánam is
mások jönnek
mélyen szívjátok be
a tenger illatát
a cseppeket, sósakat (azok sosem változnak)
a nevemben
esernyő nélkül
élvezzétek az esőt
a zöld alma ízét
annak a kátrányos sínek között
rendületlenül növő
bolondos virágnak
az illatát
míg a vonatot várjátok
hogy a kedvest meglátogassátok
a nevemben
élvezzétek az ismeretlen
meleg tekintetét
a nevemben
(ne felejtsétek el a felhőket:
a felhők fontosak)
érezzétek meg magatok alatt az izzadt ló
illatát
a nevemben
alkonyatkor nyissatok ablakokat
menjen friss levegő
a hálószobába
a nevemben
hallgassátok
a talpatok alatt csikorgó
éppen leesett hó hangját
te meg, kedvesem,
mosolyogj
egyre csak mosolyogj
a nevemben
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 65-66.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése