Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Jöttment Felkavarodott
lélekkel magyarázza Vadmalac a komájának: - Én nem is
mentem, én csak jöttem, miként lehetek akkor "jöttment"? Hát ezen a
koma is elcsodálkozott. - Az ott mi?
- kérdezte a barátjától. - Ez itt a
gyökerem... A gyökerem a Makkosban - bökte ki Vadmalac. - Eléggé erőteljes,
nem? Komája
megpaskolta a vállát. - Megélsz te
itt, Vadmalac, nem féltelek.
|
Idi mi – dođi
mi Svom jaranu Vepar skroz uzbuđeno objašnjava: – Ja nisam ni otišao, samo sam došao te kako mogu biti „idi mi – dođi mi”
protuva? I jaran se začudio. – A šta je ono tamo? – pita prijatelja. – To tu je moj koren… Moj koren u Žirovnjaku – izusti Vepar. – Dovoljno
je snažan, zar ne? Jaran mu rame potapša. – Vepru, ne bojim se zbog tebe, snalaziš se. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#79
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése