Đorđe Kuburić Bačko
Petrovo Selo 29. april 1958. –
Лето
у предграђу
Док глечери, да не кажем где, ваљају своје снове,
Ја косим посну траву.
Мачке жмиркају & преду на баштенском столу, уместо да
скачу по њему.
Дрвета су стабилна, зелена и лицемерна,
Кише – ретке и досадне – узнемирују кишне људе
Кад пукне гром, сви се радују, хистерично.
Негде, над каквим морем, лети галеб.
И прави сенку другом галебу, који плута кô патка.
Подне је.
У суседном дворишту је врућина. Мешалица за бетон стамено
бруји.
А други комшија се разголитио у базену, закрабуљен
слушалицама.
Њиште му коњи у ушима.
Знам то.
Izvor: Ђорђе
Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан
Првовенчани“, Краљево, 2016. str. 23.
Külvárosi nyár
Míg a gleccserek, hadd ne
mondjam hol, saját álmukat görgetik,
Én a késői füvet nyírom.
A macskák a kerti asztalon
pislognak & dorombolnak, ahelyett, hogy ott ugrálnának.
A fák stabilak, zöldek és
képmutatóak,
Az esők – ritkák és unalmasak
– ázott embereket nyugtalanítanak
Ha dördül a villám, mindenki
örül, hisztérikusan.
Valahol, valamilyen tenger
felett, sirály száll.
És egy másik, kacsaként úszó
sirályra, árnyékot vet.
Dél van.
Forróság a szomszéd udvarban.
Folyamatosan zúg a betonkeverő.
A másik szomszéd meg a
medencében meztelenkedik, fülhallgatókkal felszerelve.
Fülében lovak nyerítenek.
Tudom.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése