Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –
|
Retúr
Valaki régen
lámpással kezében
a havas éjszakában
elindult hátra.
Ment, haladt szépen
vissza az életében.
Úgy fájt a lába
mikor a szülőszobába
begyalogolt
s oly picinke volt
nem is tudott járni
történhetett már bármi.
Végtelen alagút
sötétjébe bújt
bele a nagy titokba
a helyére a tokba
s nem maradt utána más
csak egy elhaló sikoltás.
|
Retur
Neko je davno
sa svetiljkom u ruci
u snežnoj noći
nazad krenuo.
Kretao se, napredovao
nazad u svoj život.
Noge su mu bolele
kad je u porodilište
ušao
i sićušan je bio
ni hodati nije znao
bilo šta bi se moglo desiti.
U tamu beskonačnog
tunela je ušao
u veliku tajnu
na svoje mesto u čahuru
iza njega sem utihnulog vriska
ništa nije ostalo.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek,
Budapest. 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése