Turczi István Tata 1957. október 17. –
Az ammoniták tengere
Csodálatos látvány volt!
Korallzátonyok sora szegélyezte a
partokat.
Átfénylett a só a dermedt víz színén.
Hatalmas kagylók, keményvázú szivacsok
építettek a felszínen lebegő élőlények
védelméül vastag mészkőréteget.
A polipszerű tünemények idővel ellepték
a tengereket. Szelíd ragadozók voltak,
folyékony fényben éltek és megtűrték
egymást,
bölcs víziösztönnel,
boldog-öntudatlanul.
Esténként visszatértek tányércsiga
formájú
házaikba és gondoskodtak utódaikról –
miközben pajzsot vont köréjük a
világóceán.
Ez történt a földtörténet sötét
középkorában,
kétszázmillió évvel az
utolsó háború előtt.
Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi
könyvkiadó Budapest, 2006. 59. old.
More amonita
Čudesan
prizor je bio!
Obale je
niz koralskih
grebena porubilo.
Sol se preko ukočene površine vode naziralo.
Na površini lebdeća živa stvorenja
debelim slojem krečnjaka ogromne školjke,
spužve sa tvrdim oklopom branile.
Tokom vremena fenomeni nalik polipa su
mora preplavili. Bili su pitomi grabežljivci,
u tečnoj svetlosti živeli te mudrim nagonom vode,
sretno-nesvesno, jedni druge podnosili.
Uveče su se u svoje kuće nalik tanjirastih puževa
vraćali i o svojim potomcima brinuli –
dok njih okean sveta štitom obavio.
To se u tamnom srednjem veku istorije zemlje dogodilo,
dvesta miliona godina pre zadnjeg rata.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése