|
Sačuvana
Da si me samo u dlan
desni celivao,
dovoljno bi bilo da kiša
se
u svetu vodicu
preobrati.
A ti, ti si mi pogled od
ponora
odvratio rekavši kako je
veverica
žirove sakrila u duplju
snova koje
ćemo tek odsanjati.
Paučina je ples
sramežljivih
pokušaja da se onaj
drugi istine doseti.
O tome nam nemo pauci
pripovedaju.
Pogledom samo da si me
verio,
bilo bi dovoljno.
A ti, ti si me od krnje
strane meseca
čuvao, ne umejući da
govoriš visokoparnim
jezikom praznoslovaca,
prvom si me ženom
učinio koju je ljubav ćutanjem
začarala,
u sobi sa palom zavesom
i napuklim
naslonom stolice za
udvojeno jutro
od vremena ukradeno.
Da si me samo u
molitvama pomenuo,
bilo bi dovoljno.
A ti, ti si me nežnošću
ovenčao
onda kada sam oko sebe
prosenjeno
obavijala, od verovanja
krila da
vetar pokoji plamen može
sačuvati.
Zbog svega, zbog Tebe
samog,
nikada se više neću
ostudeniti.
|
Sértetlen maradtam
Ha a jobb tenyereden megcsókoltál volna,
elég lett volna arra, hogy az esővíz
szenteltvízzé váljon.
De te, te tekintetemet elterelted
a szakadéktól, állítottad, a mókus
a makkot, melyről csak ezután álmodunk,
az álmok üregébe rejtette.
A pókháló a szégyenlős próbatételek
tánca, az a másik ismerje fel az igazságot.
Erről, nekünk, a pókok némán mesélnek.
Ha csak tekinteteddel jegyeztél volna el,
elég lett volna.
De te, te engem a hold csorba oldalától óvtál,
a szobában, ahol leesett a függöny és a szék
támlája törött, két egyén számára az időtől
ellopott reggelen, az üres-beszédűek
magasröptű nyelvén beszélni nem tudva,
először olyan asszonnyá formáltál,
aki a szerelmet hallgatással bűvölte.
Ha csak az imákban említettél volna,
elég lett volna.
De te, te gyengédséggel akkor
koronáztál meg, amikor magamat árnyékkal
takartam, rejtettem a hittől, mely szerint
a szél egy-egy lángot képes megőrizni.
Mindezért, Temiattad,
kihűlni soha többé nem fogok.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése