Маrija Najthefer Popov Sivac 11. mart 1958. –
Nikad nisam bila Nikada nisam
bila U tvom domu U kom imam krevet od ruža I spavaćicu golu Da se ne ospe koža Od slatkog trnja Iz tvojih očiju Nisam ni kafu kuvala A jaku ti nudila Sa pregršt šećera Na stolici na kojoj sam sedela Ostala moja želja ubodena Nikada mi te niko nije ugatao Za taj ubod sudbine Nikad čula U sebi slutnju nosila O postojanju jednog mesta Za koje sam stvorena Nisam čak ni ognjište tu podložila A u tom plamenu izgorela Nikada nisam bila A moja lična karta Na tvom stolu I dosije otvoren skroz Bože, znam po svemu Nije moguće Nisam zalutala. Nigde nisam bila Toliko prisutna kao ovde Gde nikada nisam kročila
|
Sosem voltam Sosem voltam Otthonodban Ahol ágyam rózsából van És hálóingem meztelen Hogy a szemedből sugárzó Édes tüskék Bőrömet ne sértsék Kávét sem főztem De erőset kínáltam Sok cukorral A széken melyen ültem Beszúrva kívánságom maradt Téged rám soha senki sem jövendölt A sors azon szúrásáról Sosem hallottam A sejtést hogy létezik egy hely Ahová tartozom Magamban hordtam Még tűzhelyet sem gyújtottam De abban a lángban égtem Sosem voltam De igazolványom Asztalodon És a nyitott dosszié Istenem, tudom Lehetetlen Nem tévedtem el. Annyira jelen Mint itt ahová sosem léptem Sehol sem voltam Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://www.poezija.rs/author/marijapn/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése