Turczi István: Egy ideje már – Jedno vreme već

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Egy ideje már   I Egy ideje már nem figyelem az évszakok múlását földre szédült szirmok csönd-bugyrába zárva rejtett földi illatokhoz dörgölőzöm   kételyek vaksi remények sem gyötörnek tovább esők hiába suhognak nedves bőrömre szivárványt hiába tapaszt a fény   erdők zajgása fülemben csak eszelős szél-kolonc éjjeli neszekre nem kapom fel fejem érintetlenül hagy a holdfogyatkozás   II   Egy ideje már nem figyelem az évszakok múlását mint lusta pók kúszik felém az idő utólér bekap apránként elfogyaszt   Átok van rajtam ha az öröklött átok földszagú eső le nem mossa szél hiába faggatja testemen dísz csak a szivárvány   Teremtés előtti alantas sötétség vesz körül és a létezés féregjárataiból kitalálni egyre körülményesebb

Jedno vreme već   I Jedno vreme već prolaz godišnjih doba ne pratim u džaklju tišine na zemlju palih latica zatvoreno za skrivene zemaljske mirise se trljam   nedoumice slepe nade više me ne muče moju mokru kožu kiše zalud zapljuskuju svetlost dugu zalud lepi   graja šuma u mom uhu tek je suluda klečka vetra na noćne šumove glavu ne dižem pomračenje meseca me ne interesira   II   Jedno vreme već prolaz godišnjih doba ne pratim vreme prema meni poput lenog pauka puzi sustiže me uhvati me polako me pojede   Ako je kletva na zemlju miriše na meni je kletva kiša ju ne sapere vetar ju zalud ispituje na mom telu samo je duga ukras   Podređena tama pre stvaranja me obavija te izlaz iz rovova gamadi postojanja sve teže je pronaći   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 39. old.