Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Marie -
Elszúrtad! - sziszegte a Mester. Marie-ra néztem: lehajtott fejjel
állt mellettem, még trikóban. - Ne haragudjon, Mester - szóltam
halkan valahogy nem jött össze. A két epizodista a kijárat
közelében várakozott. - A főpróbán még ment... -
folytatta a Mester. „Mit válaszolhatnék?” - töprengtem
. Marie indulatosan kapta fel a
fejét; azok ketten órájukra bámultak. - Nem voltam eléggé felkészülve -
mondtam, s megmarkoltam a neccem. - Hát nem érti, Mester - kezdett
kiabálni Marie hát nem érti, hogy már nem hitt az előadásban?! Megdermedtem. A nézőtéren valaki felzokogott.
|
Marija – Pokvario si!
– siktao je Majstor. Pogledao sam
na Mariju: pored mene pognutom glavom je stajala, još u
trikou. – Majstore, nemojte se ljutiti – oglasio
sam se tiho, nekako nije išlo. Dvojica epizodista su u blizini izlaza
čekali. – Na glavnoj probi još je
išlo… nastavio je Majstor. „Odgovoriti šta bi mogao?”
– razmišljao sam. Marija je glavu naprasno digla; ona
dvojica svoje satove gledali. – Nisam bio dovoljno pripremljen – rekao
sam i svoju džaklju zgrabio. – Majstore, zar ne shvatate – počela je
Marija vikati, zar ne shvatate da u predstavu poverenje više nije imao?! Zaledio sam se. Neko je u gledalištu zaplakao. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens,
Mentor, Marosvásárhely, 1998.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése