Vasa Pavković Pančevo 3.
februar 1953. –
|
Bezazlenost
Bezazlen je pastir koji
Drema u senci bezimenog drveta
(koje možemo nazvati vrbom ili brestom,
svejedno: arišom, brezom).
Bezazlen je poštar koji
Ulazi u naše dvorište, miluje Cukija
Od glave do repa i viče:
Pošta za gospođicu!
I bezazlena je moja baka
Dok šije pod prozorom
I s vremena na vreme iz bezubih usta
Vadi čiodu.
I bezazlen je moj umrli otac
Dok se šeta oko trulog kaveza
U kojem žive nevidljiva jata
Srpskih visokoletača.
Bezazlena si, konačno,
Koliko i ja ovog časa, Ti,
Nepoznata devojko, koja ližeš kuglu
Vanile misleći na kuglu malage
Koja se krije pod vanilom
U istom kornetu ...
|
Ártatlanság
Ártatlan
az ismeretlen fa árnyékában
Szendergő
pásztor
(lehet az
a fa fűz vagy szil,
mindegy:
netán vörösfenyő, nyír).
Ártatlan
az udvarunkba lépő
Postás, aki
fejétől a farkáig
A Cukit
simogatja és kiáltja:
Kisasszony,
levele van!
És
nagyanyám is ártatlan
Míg az
ablak alatt varr
Aki
időről időre fogatlan szájából
Kiveszi a
gombostűt.
És halott
apám is ártatlan
Míg a
korhadt ketrec körül sétál
Melyben a
szerb magasröptű galambok
Láthatatlan
serege él.
Végül velem
együtt
Ártatlan
vagy Te is,
Vanília
fagylaltot nyaló ismeretlen lányka,
Aki ugyanabban
a tölcsérben
A vanília
alatt rejtőző
Malaga gömbre
gondolsz…
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Vasa Pavković: Knjiga o lastavicama,
Matica srpska, Novi Sad 2000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése