Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Plein air Körbetapogatta a földet maga körül. Ujjai közé fakózöld fücsomót
csippentett, azt szagolgatta. - Perverz disznó - vihogott Rózsi. -Nesze! - mondta Csóró, és a szája sarkába nyomta a saját csikkét. Kiköpte. - Utálom a szőrös kezed - mondta Csórónak. - Meg a nyálas
csikked! - Más kéne? - vihogott Rózsi. - Ez, ügyi? - szoknyáját a fejére húzta. - Nem érzitek? - Idegesen kérdezte. - Rothad a föld! - Adok neki egy korty rumot - szólalt meg Kormos. Ahogy felé hajolt,
orrabukott. Ott is maradt „hullán”. - Még a hangyák sem lepnek el! A csimaszok sem járnak beléd! -
korholta fojtott hangon. - Minden elpucolt innen! - Egyem az arany száját, de okos! - vihogott Rózsi. - Ne szédítsd a nőmet, gádzsó - fenyegette meg Csóró. - Rothad, nem érzitek?! Mint ahogyan a hús rajtatok!
|
Plein air Opipa tlo oko sebe. Isčupa prstima uvenulu gomilu
trave i pomalo mirisao. – Preverznjakoviču – grohota Roza. – Evo ti! – reče Ubogac te svoj čik u
njena usta gurao. Ispljunula je. – Mrzim tvoju dlakavu
ruku – reče Ubogcu. – I tvoj slinav čik! – Nešto ti dugo treba? – grohota Roza. –
Valjda to? – te je suknju na glavu navukla. – Zar ne osećate? – Pitala je nervozno. –
Zemlja truli! – Daću joj gutljaj ruma – oglasio se
Čadžavi. Kako se prema njoj nagnuo, na nos pao. I tamo je ostao „kao truplo”. – Ni mravi te ne preplave! Niti te gamad
rovari! – grdio ga je prigušenim glasom. – Odavde je sve odbeglo! – Slatka usta, kako je pametan! –
grohota Roza. – Nemoj mi žensku zamamljivati, čoveče –
preti mu Ubogac. – Truli, zar ne osećate?! Kao meso na vama! Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése