Stúdiumidő Pannonhalmán Itt semmi sem változott, stúdiumidő van, megint tanulok - És mint rég, a könyv helyett az ablakon át nézek kifelé, a járdán macska ül, sötét szemüveges atya baktat lefelé. Aztán átsétálok a klauzúrára, s azt gondolom: lám, most megtudhatom, milyen volt a világ száz évvel ezelőtt, pontosan ilyen, nevetségesek ezek a zsongító óraütések. Az ablakba állok, figyelem, amint egy távol-keleti turistacsoport lelkesen videózza a főépületet. Amikor Koreában vagy Japánban nézik ezt a felvételt, ott leszek majd az ablakban, mint aki teljesen idetartozik. Később vissza, a helyemre. És összerezzenek, valaki súlyos léptekkel közelít a kislépcsőházban, jön, látom, én vagyok az, kék iskolaköpenyben, alig pelyhedző bajuszkával, tiszteletteljes köszönés a komoly idegennek, Jó napotot és Laudeturt, nem lehet tudni, ki s miféle ember.
|
Vreme studija u
Panonhalmi1 Tu se ništa nije promenilo, vreme studija je, opet učim – I kao nekad, umesto u knjigu preko prozora vani gledam, na pločniku mačka sedi, niz ulicu monah sa tamnim naočarima korača. Posle u klauzuru prelazim i pomislim: evo, sad ću saznati, pre sto godina kakav je bio svet, upravo takav, ovi utišani udarci sata stvarno su smešni. Stanem u prozor, promatram kako grupa turista sa dalekog istoka glavnu zgradu ushićeno snima. Kad će u Koreji ili Japanu ovaj snimak gledati biću u prozoru kao čovek koji ovamo pripada. Kasnije, nazad na svoje mesto. I podrhtavam, neko se teškim koracima preko stubišta približava, dolazi, vidim, ja sam taj, u plavom školskom mantilu sa jedva primetnim brkovima, ozbiljnom strancu pozdrav s poštovanjem, Dobar dan ili Laudetur, ne može se znati ko i kakav čovek je. 1Panonhalma je poznata zbog
tamošnje glavne opatije. Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése