Ana Stjelja
Beograd, 1982. –
Ja znam istinu
Ja znam istinu - kaže glumac.
Na to pesnik ćuti.
Ja znam pravac - kaže glumac.
Na to pesnik ćuti.
Ja znam sve! - poče vikati glumac.
Na to pesnik i dalje ćuti.
Od besa zbog tišine pesnika, glumac
skinu svoje odelo arlekina i
masku od tri sloja i pobeže u nepoznatom
pravcu.
A pesnik će tiho i tužno, odbeglom
glumcu:
"Srećno!"
Izvor: autor
Tudom, mi az igazság
Tudom, mi az igazság – mondja a színész.
A költő csak hallgat.
Tudom az utat – mondja a színész.
A költő csak hallgat.
Én mindent tudok! – a színész már kiabál.
A költő továbbra is hallgat.
A színész, dühében, mert a költő
hallgat, leveszi bohóc ruháját,
három rétegű álarcát és menekül, ismeretlen
irányba.
A költő meg halkan, szomorúan a menekülő
színész után szól:
„Szerencse fel!”
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése