Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –
Ekvilibristi Rukama punim vazduha Nečujnim nogama Upornim Mudrim glavama Godinama – do starosti Preko probušenih nebesa Penju se do vrha Do svoga Olimpa Hodaju Potom dobiju svoje narode Svoje vojske Pečate za svaku kaznu Tajne male ljude Podzemne aerodrome Bombe za stotinu svetova Puteve za svaku avanturu Onda zategnu žicu Po njoj nesigurno koračaju Gube ravnotežu Vešto posrću Između čoveka i čoveka Naroda i naroda Zemlje i neba Uđu nam blago u svaku poru Nasele svaki kutak I opiju nas Svojim divnim umećem Zatim se hitro nagnu na jednu stranu Namah nam izmame grč Uzdah ravan svakom buđenju Sagnu se na drugu stranu – I mi opet Bolno uzdahnemo Tad tuđom rukom Zapale daleke velike vatre Iza kojih naglo Brojimo svoje mrtve Prazne predele Presahle reke Skupljamo se u mrve i tačke Oni nejaki za lepu smrt Razapinju novu užad I započinju novu igru
|
A kötéltáncosok Levegővel tele kezekkel Nesztelen lábakkal Eltökélt Bölcs koponyákkal Éveken keresztül – a vénségig Keresztülszúrt egeken keresztül Kúsznak a csúcsra Saját Olümposzukig Menetelnek Majd lesz saját nemzetük Saját katonaságuk A büntetésekre az egyszerű
emberek Titkaira pecsétük Földalatti röpterük Világot pusztító bombájuk Mindenféle kalandra útjuk Kifeszítik a kötelet Azon bizonytalanul mozognak Egyensúlyt veszítenek Ember és ember Nemzet és nemzet A föld és a menny között Ügyesen bukdácsolnak Minden pórusunkba
behúzódnak Minden sarkot betöltenek És csodás tehetségükkel Elbódítanak bennünket Ezek után fürgén az egyik
oldalra dőlnek Egy pillanatra györcsbe
rándulunk A sóhaj minden ébredéssel
azonos A másik oldalra dőlnek – És mi fájdalmunkban Ismét sóhajtunk Akkor idegen karral Távoli tüzeket gyújtanak Melyek után Halottainkat A kiürült tartományokat A kiszáradt folyókat számláljuk Morzsákká pontokká
zsugorodunk Akik meg a szép halált nem
vállalják Új köteleket feszítenek És új játékba kezdenek Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése