Valentina Novković
Beograd, 16. 05. 1973. –
Ne
dozvoli1
Priča o Kainu i Avelju
samo je umorna pesma tužnog Boga
koju ti je majka pored kolevke ispevala,
da nikad ne zaboraviš brata ni bližnjeg,
jer svaki je čovek kog sretneš
bol obučen u ćutanje,
ili osmeh koji zvoni na crkvi Nadanja.
Poveruj,
lomače ne mogu biti sunca,
ni noževi ogledala,
negde otkucava sat koji umesto kazaljki
ima oči nevinosti,
vlažnju njušku laneta koje ne zna
da mu je mati ubijena.
Negde,
u začaranim šumama, trave smišljaju načine
kako da pomire gladi i mržnje,
iz plodova njihovih nektar stiže
koji će sve željni ljubavi
napojiti.
Oslušni,
topovi nikada neće biti vatromet skrivenih želja,
pod vojničkim čizmama cvile puževi.
A, ti, ti Čoveče,
ne dozvoli da plavet neba za tobom zaplače.
1Nagrada
"Zamak Alanja" za najbolju pesmu na međunarondom festivalu u Alanji
pod nazivom "Ne dozvoli" a koji organizuje časopis Guncel Sanat
(Savremena umetnost) i izdavačka kući Baygenc Kitap.
Izvor: autor
Ne engedd meg1
Káin és Ábel története
csak a szomorú Isten fáradt
dala
melyet anyád a bölcső mellett
énekelt,
hogy testvéredet, társadat sose
feledd,
mert minden ember, akivel
találkozol,
hallgatásba öltözött fájdalom
vagy
a Hit szentélyében csengő
nevetés.
Hidd el,
máglya nem lehet nap,
se kés tükör,
valahol ketyeg egy óra,
mutatók helyett
ártatlanság szemei vannak,
őzgida nedves orra, aki nem
tudja,
hogy anyját megölték.
Valahol,
az elvarázsolt erdőkben, a
füvek tervezik,
az éhséget és a gyűlöletet hogyan
békítsék ki,
gyümölcsükből mindenkit,
aki szerelmet hőn áhít,
nektárral
látnak el.
Hallgasd,
az ágyúk titkos vágyak
tűzijátékává sosem válnak,
a katonacsizmák alatt csigák
szűkölnek.
Te meg, te Ember,
ne engedd meg, hogy a kék ég
utánad sírjon.
1Az Alanyában rendezett „Alanyai Kastély”
nemzetközi költőfesztiválon, melyet a Guncel Sanat (Kortárs művészet) folyóirat
és a Baygenc Kitap kiadóház szervez, a legjobb vers díjat nyert vers.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése