Bíró Tímea Csantavér 1989.
december 17. –
szárnytörés paplan alatti gyerekbánat azt mondta többet ne hozzunk haza fészkéből kiesett verébfiókákat ne nyomjuk a vállát árva madarakkal majd kiállt cigarettázni a teraszra levittük a térre a rongyba bugyolált fiókákat és néztük a füstcsíkok hogy nyaldossák anyánkat ha férje nem halt volna meg vasragbélrákban most elvinnék katonának soha többé nem húzza ki kétszemélyesre az ágyat a reggelt összepréselt szájjal várja egyre nagyobbra nő benne a kiáltás szárnya összeszedi a maradék aprót a sirkőfeliratra zacskós tej jut még mára petefészkeit heveny görcs rángatja felsorakoztatja a gyerekeknek a kolbászkatonákat
|
lom krila tuga deteta ispod jorgana rekla je iz gnezda ispale
mladunče vrapca više ne nosimo kući njena ramena usamljenim
pticama nemojmo opteretiti pa je stala na terasu pušiti u krpe zamotane ptiće na trg smo nosili i gledali našu majku pruge dima kako ližu da joj muž u raku debelog
creva nije umro sad bi u vojsku odneli krevet za dvoje više nikad ne sprema jutro stisnutim usnama čeka krilo krika u njoj sve više raste sakupila ostatak sitniša za natpis za nadgrobnu
ploču mleka za danas još ima njene jajnike akutni grč trza za decu zalogaje od
kobasice reda Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék
2017. 11-12. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése